Ifjú hősünk egész héten intenzíven tartja idősödő partnerével a kapcsolatot a Bell féle alapokon nyugvó, de a hőskor vívmányát messze meghaladó képességű távolba beszélő készülékével. Ezen információs csatornán jut a tudomására, hogy a péntek este egyik fő műsorszáma a már általa korábban megkezdett regény megfilmesített változatának megtekintése lesz. Mivel az ifjú eme tiniknek szánt könyvet még épp a feléig olvasta el, így kénytelen volt az egész szerda délutánját, majd estéjét e remek befejezésének szentelni. Így nyugodt szívvel vághat neki a filmnézésnek, hiszen végig fogja érteni, hogy mi történik, még ha esetleg partnere el is vonná figyelmét mindenféle technikákkal...
Hősünk másnap már hajnalban beoson munkahelyére, hogy meglepetést készítsen partnerének. Mivel a már többször megbeszélt párhuzam a könyv két szereplője és eme világ két lakója között feltűnővé vált a mű abszolválás után, ezért úgy gondolta, hogy némi képes anyaggal feldobja e blog fejlécét. Mivel kreativitásunk a jövőben is töretlen lesz, ezért most ide bemásolom az "alkotást", ha esetleg változás következne be ne legyen az enyészeté e "kompozíció".
Sokat nem kell magyarázni, egyértelmű melyik regényről van szó. Talán a nézésü(n)k is nyilvánvalóvá teszi érzelmei(n)ket. Csak hogy még egyértelműbbé tegyem mire gondolok odabiggyesztettem a két aszcendenst. Felülre a skorpiót...Mert szeretem ha ott van ;)))
Mikor máskor lett volna benn az oldalban ha nem akkor:
"Kontárkodsz : ) :) :)" kapta hősünk a jelzést smsben. Akkor amikor még csak a próbák zajlottak. Nem gond, végül is nem titok, legfeljebb félig sikerült a meglepetés...
Ez óriási meglepetés volt. Azt sem gondoltam volna, hogy ilyenekkel képes vagy vesződni... De azt hiszem, hogy lassan tényleg el kell fogadnom, hogy a mi világunkban minden lehetséges.
Aztán beindul a nap, rövid telefonok, majd hősünk egy borvidék felé veszi útját, hogy még egy picit távolabbról tudja majd megkezdeni péntek dél környékén a megközelítő hadműveletet.
Az este borzalmasra sikerül ifjú barátunknak. Persze egy epizódot ne felejtsünk ki... A gatya sztori :)))) Mivel két alsógatya van két napra eldöntendő,melyik legyen a főszereplő péntek este. Ezt meg kell kérdezni, hiszen demokrácia van. Hogyan? Ez ma már egyszerű, nem kell elmagyarázni, erre való az MMS. Egy szépséghiba lehet mindössze, ha az ember rossz számra küldi. Olvasóim népes táborában jogosan vetődik fel a kérdés, ez az eset az az eset e? Nos, igen ifjú hősünk rossz számra küldte el a képet. Bár ez még mindig jobb, mintha egyéb ;))) képet küldött volna. Szóval e vidám incidenstől eltekintve egyedül partnere sms tengere tartja benne a lelket. Így hát korán lefekszik azzal a gondolattal, hogy már csak 1 éjszakát kell eltöltenie és ismét kedvese karjaiban lehet.
Beköszönt a péntek reggel 3 óra. Innen hősünk már nem alszik, küzd ugyan, de nem sikerül visszaaludnia, noha előző este nyomatékosan, többszörösen felhívta párja figyelmét a pihenésre, hiszen a következő éjszakát nem az alvásnak szeretné szentelni. Akkor most ez a 3 óra alvás neki vajon elég lesz? Szerencsére még fiatal teste friss és erős...
Fiatal és friss? Ez nekem új... :) :) :) Na jó, az erőset elfogadom...
Reggeli után az eredeti tervekkel ellentétesen indulás az előző este történtek miatt a munkahelyre. Meló aztán "Tűz Csucsu", irány a Wild West.
Folyamatos programegyeztetés, majd a célegyenes. És egy apró ellágyulás, mely köztudottan nem jellemző hősünkre. A pillanat, mely az emberben sokáig megmarad. Amikor a Nő meglátja lovagját és felsikolt örömében. És ez megvolt. És nagyon jól esett. Ezért el is navigáltam magam...de csak egy kicsit. Aztán hősünk felrohan kedveséhez, kicsit liheg, mikor meglátja, mert gyönyörű, aztán liheg és átöleli, aztán még liheg egy kicsit és megcsókolja. Majd futás le, indulás a partiba. Persze egymástól függetlenül, hiszen ettől a perctől kilépnek közös világukból, ahol ők nem ismerik egymást. Vagy csak egy picit.
Komoly szervezést igényelt ez a dolog, de gond nélkül lement. Örültem, hogy felugrott és hogy lophattam csókot tőle. Jó volt látni a csillogó szemét, amikor meglátott. Ja, és ajándékok garmadával láttott el. Megint úriember volt, mivel gyakorlatilag miatta lemondtam a fuvarom, elszállítmányozott és még az autó ajtaját is kinyitotta előttem...
http://www.youtube.com/watch?v=AaAuu_E6kAA
Csodálatos este, 10m távolság, folyamatos e-kommunikáció. Közben apró kihívások...a karzattal kapcsolatban, majd a helyezkedéssel kapcsolatban. Hősünk úgy érzi büszkeségével játszanak, amikor kétségbe vonják, hogy partnere mellé merne ülni. Tíz perc múlva, már csak 2m a távolság... Aztán hivatalosan is beszélgetnek. Fél éve nem találkoztak. Édes a viszontlátás :)
Ne feledkezzünk meg a történelem kezdetén feltűnt mellékszereplő ismételt jelenlétéről, aki ifjú hősünk egyik szomszédja lett a közeledés után. Igen, ő az aki annak idején, a megismerkedés estéjén segített a szobaszámban majd másnap reggel a telefonszám megadásában. Most jelzett, majd bizalmasan, a szemkontaktust folyamatosan fenntartva, a következő információval szolgált:
- úgy tudom, hogy válnak - majd jelentőségeljes, de finom biccentéssel jelezte, hogy ez bizony megbízható információ.
- azt is hallottam, hogy már külön költözött...tényleg, nem miattad válik? - kérdezi ártatlanul...
Hősünket kemény fából faragták, így tudatlan, de érdeklődő arccal fordul a jólinformált kedves közös ismerős felé:
- Jó lenne - és kacsint...
Ismerkedésünknél jelenlévők közül 2 fő (1 fiú és 1 lány) jelen volt ezen a rendezvényen is. Mindketten egyértelmű megjegyzéseket tesznek velünk kapcsolatban (fiú a fiúnak - lány a lánynak). És mintha mindketten szurkolnának...
Aztán valahogy lassan elmegy az idő, a vendégek kezdenek elszivárogni. Ő is elindul hazafelé...és felgyorsulnak az események. Hősünk még húzza az időt, beszélget még egy pár emberrel, majd jelentőségteljesen a zsebébe nyúl, megnézi telefonját és mintha fontos hívást kapott volna, elnézést kér és félrevonul. Közben felhívja Őt és jelzi, hogy indul, folyamatosan beszél, majd, óvatosan kilép az épületből, ahol tovább telefonál, miközben téblábol és egyre távolabb kerül az épülettől. Teszi ezt bátran, hiszen lakótársa elmondta, hogy hajnalban kell indulnia...így nem lesz feltűnő, ha reggel nem lesz ott. Hősünk szinte mindenre gondolt, eltekintve egy apróságtól. A cipő. De erre ne is vesztegessük most a szót hiszen ez a másnap reggel egyik vidám látványossága. Rövid nadrág elegáns fekete cipővel. Szerencsére fénykép nem készült :)))
Aztán csak méterek vannak hátra, fel a sötét lépcsőházban és igen, újra együtt. A mi világunkban, teljes létszámban. Igaz hősünk kialvatlan, de a találkozás szűk körben felvillanyozza, és a tervezett filmnézést destruktív módon elodázza. De mit tehet szegény, amikor partnerét olyan ruciban találja, ami bizony ne a filmnézésre sarkallja. Arról nem is beszélve, amikor az lekerül...De ezekkel a részletekkel, nem untatom az olvasót...Azt viszont meg kell említeni, hogy a kanapé nem került felavatásra. Nem is fog, legfeljebb érintőlegesen. Nem úgy a szőnyeg...ami ideális avatásra. Lehet többször is fel kell majd avatni. Aztán filmnézés. Kiderül, hogy már van aki nem először látja a filmet, sőt nem is másodszor. Apró részletek, finom célzások.
http://www.youtube.com/watch?v=IoBoeg-oyBA&feature=related
Jó együtt, csak úgy. Aztán vége a filmnek, futás aludni. Vagy mégsem? Vagy. Közben valaki akar valamit telefonon. Akkor amikor nem lehet. Illetlen alak. Hősünk ugyan felajánlja a telefonszünet lehetőségét, de párja nem akar élni vele :) Aztán édesen alszunk együtt.
És becsap a mennykő. Hősünk riadtan ébred és társát nem találja. Sehol. Nem ez nem lehet. Persze irreális hogy eltűnjön, de mégsincs mellette. Ki a szobából és igen megvan. Ott alszik a kanapén. Mit történhett? Miért hagyta magára? Nem érdekes, azonnal vissza kell szereznie, ha kell az ölében viszi be, bár egy kicsit kába az éjszaka közepén. Felkölti aljas módon és azonnali visszatérésre szólítja föl. Kicsit vonakszik, de amikor érzi, hogy nincs menekvés akkor megadja magát sorsának és visszabújnak ismét együtt. Hősünk horkolhat tovább nyugodtan :)
Az a helyzet, hogy láttam a szemedben, ha nem mentem volna önként, tényleg bevittél volna... Néha jobb, ha ez ember hagyja magát, előbb szabadul :)
Aztán reggel ébredés, közös reggeli torna:)))
Közös reggeli készítés, van aki a szilárd, van aki a folyékony táplélék irányába mozdul. Minden finom, könnyed csevegés. Közös telefonálás a kötelező irányokba, majd indulni kell. Igen...most jön a cipő...senki ne nevessen.
Nagyon szexi voltál rövid nadrágban, fehér titokzokniban fekete öltönyhöz valósi cipőben... A helyedben megijednék tőlem... Ha ettől nem menekültem el, akkor mitől fogok?
A vidám pár együtt indul a szálláshelyre, ahol minden terv szerint alakult és gyorsan folytathatják útukat egymás után. Cél a tó. Igen, az a tó. Ami mindig szép. És csak az övék. Útközben hősünk előre ugrik, hogy ő várhassa párját és ne egyszerre érkezzenek. És a várakozás nem hiába való, bár partnerének fejében megfordulnak meggondolatlan ötletek (!). Nyugodt, békés levezetés. Kedves beszélgetés, csókok, simogatások.
És az egymásba forradó tekintettekkel mi lesz?!
Búcsúzáskor megkaptam tőle a virágom. Amit én kaptam tőle, és ő lepréselte. Ez volt a "kegyelemdöfés".
És már csak 5 nap, hogy újra lássák egymást...most a másik térfélen. Hősünk elindul a mesés keletre, míg párja ebédelni.
Jó veled. Mindig.
Jó veled. Mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése