2011. július 5., kedd

Nem vagyunk egy hullámhosszon?

Reggel azt mondta, hogy vár a hajón délután. Én mondtam neki, hogy a héten nem kívánok vele érintkezni, mert szeretném rendbe rakni a gondolataimat - elsősorban a gyerekeivel kapcsolatban.

Barátnőmnek kisírtam magam, aki azt mondta, hogy mindenképpen menjek le a Balatonra hozzá. Írt e-mailt is, ami szintén azt erősítette, hogy le kell mennem este, így ebéd időben hazamentem és összepakoltam. A következő email-je meggyengítette az akaratom, de munkaidő végén mégis arra kanyarodtam.

Még nem volt a kikötőben, de nem is aggódtam, hiszen tudtam, hogy még dolgozik. Én is azt tettem, és vártam. Amikor lemerült a gépem, már jelentősen előreszaladt az idő, már 2,5 órája vártam rá. Aztán jeleztem neki. Még neki állt feljebb. Eléggé bepöccentem. Ennyire nem ismerne? Kis híjja volt, hogy nem indultam el haza. Újabb 1 órát vártam rá, de végülis megérkezett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése