2011. július 4., hétfő

Mélypont

Nem gondoltam volna, hogy 2 taknyos kamasz ennyire ki tud készíteni. A szombati nap családi körben telt, a szüleimmel. Mert ugyebár a kedvesem gyakorolt a Kék szalagra.

Kedves volt tőle, hogy viszonylag korán hazajött, viszont gyakorlatilag este 6-tól reggel 6-ig aludt. Éjjel ezért még visszavezetett az ágyamba, ahonnan a hortyogása miatt száműztem magam.

Vasárnap elvitték a kicsikémet. Aztán nekikezdtem a mondandómnak. Megint sírás lett e vége. Sőt. Gyakorlatilag az egész nap ennek a jegyében telt.

Nem vagyok képes elfogadni, hogy így viselkednek. Egyáltalán nem ezt érdemlem. És az apjuk sem. Nem tudom, hogy ennek mi lesz a vége, de nem élem bele magam, hogy jól alakulnak a dolgok. A fő problémám az, hogy szerintem a felajánlott megoldási javaslatok egyike sem jó megoldás. És az a baj, hogy ebbe bele akarnak kényszeríteni. És ha nem teszem meg, akkor lesz mit a fejemre olvasni. Szar helyzet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése