Csajos napok

A nagy műsor után megbeszéltük, hogy ha eljönnek a lányai, akkor négyesben leülünk beszélgetni. Sajnos ez meghiúsult, ugyanis olyan későn érkeztek meg, hogy én már rég az igazak álmát aludtam.

Hajnalba útra bocsátottam, hiszen nagy kihívás elé állította magát: részt vett a Kék Szalagon. Csináltam neki szendvicset, pakoltam neki édességet és mindent, mi szem-szájnak ingere.

Menet közben eltűnt a pénztárcája. Nagyon nem érintett jól, hiszen tőlem kapta. Kerestük égen és földön, de csak nem került elő. Már letiltotta a kártyáit, amikor otthon, a farmerzsebében megtaláltam.

A munkából már délben hazamentem, hogy ebédet csináljak a lányoknak. Nem arattam nagyon osztatlan sikert. Gyakorlatilag egész délután nem szóltak egy szót sem. Igaz, ami igaz, én sem erőltettem. Kicsit már túl voltam azon a határon, hogy én puncsoljak nekik. Aztán este bementünk a városba sétálni, boltokat nézegetni. Megnéztük a rendkívül gyér belvárosi rendezvényt is. Mivel úgy nem lehet beszélgetni, hogy az egyik kérdez, a másik meg válaszol, és nem kérdez vissza, úgy döntöttem, hogy belecsapok a közepébe. Feltettem azokat a kérdéseket, amikre szerettem volna választ kapni. Gyakorlatilag meg is kaptam. Az alábbi dolgokat emelném ki:

• A nagyobbik lányka kérdése: "nem félsz attól, hogy apa téged is elhagy?"
• A kisebbik lányka bölcs megjegyzése: "apára vagyunk mérgesek és ez rajtad csapódott le"
• Deklarálható, hogy tényleg az apjukkal van bajuk. Számukra ő egy teljesen megbízhatatlan fráter.
• Nem mernek minket megszeretni, mert félnek attól, hogy minket is elveszítenek.
• A kisfiamra mindketten kifejezetten féltékenyek.

Mivel jött a vihar, hazaindultunk, közben és otthon is nagyon sokat beszélgettünk Most először éreztem közelinek a kapcsolatunkat.

Este aggódó sms jött a barátosnémtól, hogy aggasztóak a hírek a Kék szalagon, de mivel megnyugtató választ kaptam a kedvesemtől, így nem aggódtam érte.

Reggel az első gondolatom ő volt. A válasza hangneméből egyértelmű volt, hogy baj van, de szerencsére nem volt eget rengető és nem esett bajuk.

Szintén délben jöttem meg a munkából, ebédet és amerikai fánkot sütöttünk. Olyannyira jól sikerült, hogy a legendásan finnyás és válogatós leányzó megdicsérte. Majd bementünk a városba. Olyat tettem, mint még soha: 3 órán keresztül vásároltam. Nekik.

Aztán kicsit megtréfáltam az apjukat, hogy hazamentek a csajok. Abszolút együttműködtek és nem árultak el.

Aztán hazatért a nagy kalandról. Elgyötörten és megőszülve. Azt mondta, hogy azt hitte, hogy soha nem lát többé. Aztán a lányok is előjöttek a rejtekükből. Nagy összeborulás, majd az én kicsim is megérkezett.

Míg ő a fürdőkádban melegedett, mi elmentünk anyuékhoz a nyaralási hozzájárulásért. Mire hazaértünk, ő már az igaza álmát aludta.