Mikkamakka

Elég rossz hangulatban váltunk el. Nem egymással volt bajunk, hanem a lányokkal folytatott előző esti beszélgetés nyomta ránk a bélyegét. S a csajok sem segítettek, gyakorlatilag olyannyira nem szóltak egy szót sem, hogy az elköszönés is alig fért ki a szájukon.

Miközben rendet raktam, jutott eszembe, egy kérdés: vajon amikor előző pénteken nekik vásároltam, és a kisfiam nem kapott semmit, akkor irigyelték-e? A választ nagyon nehezen kaptam csak meg.

Aztán este hazajött. Meglepődtem, mert arról volt szó, hogy a távol keleten alszik. Csak hazahúzta a szíve...

Kiírtam a hűtőajtóra, hogy beszélgetni szeretnék vele. Mikor elcsendesedett a ház, még nem éreztem magam felkészültnek, de ahogy kérdezgetett, egyre beszédesebb lettem. Elmondtam a véleményem a nyaralásról és a lányairól. Nem tudom, hogy jólneveltségből adott-e igazat nekem, de mindenesetre ő is értetlenül állt az események előtt.

• Változatlanul azt gondolom, hogy a lányai nagyon el vannak kényeztetve. És ezt nem lehet ráfogni arra, hogy kamaszok
• Változatlanul úgy gondolom, hogy ha vége lesz a kapcsolatunknak, akkor azt javarészt a gyerekeinek köszönhetjük
• Változatlanul úgy gondolom, hogy a jelen gazdasági időkben kicsit vissza kellene venni a gyerektartásból, mert nagyon sokat fizet és a körülményei nem engedik meg. Tudom, hogy a gyerekneveléshez sok pénz kell. Ez így van. De sok család él kevesebb pénzből, mint amennyit ő a lányai után fizet. Akik ezt nem érdemlik meg. Egy köszönöm nem hagyta még el a szájukat. Egyszerűen mindent természetesnek vesznek. Ha egy ilyen merészet tenne, lehet, hogy elgondolkodnának. Ha ők nem, legalább az anyjuk vagy a nevelőapjuk
• Változatlanul úgy gondolom, hogy nem kívánok közösen nyaralni a Balatonon.
• Változatlanul úgy gondolom, hogy egy darabig nem kívánok velük találkozni.
• Én évekig vagy küzdöttem valamiért vagy könyörögtem a szeretetért. Ezt nem fogom tenni. Még akkor sem, ha a lányairól van szó.

Elmondtam neki azt is, hogyha hazajöttem volna a nyaralásból úgy, ahogy azt 2x is majdnem megtettem, akkor itthon az összepakolt cucca várta volna.

Kis csend után az alábbiakat mondta

"Mikkamakka, nem pakolhatod össze a cuccomat, nem tudok nélküled élni. Szimbiózisban élünk mint a bohóchal és a korall."

Rendben van. De én vagyok a bohóchal :)