2011. július 1., péntek

Hiba

Reggel úgy váltunk el egymástól, hogy találkozunk a hajón. Ennek megfelelően munka után egyből repültem hozzá. Nem láttam értelmét hazamenni, hiszen rosszabb felénél abbahagyni a munkát, mint később nekiállni. Bár rengeteg volt a baleset, szerencsésen megérkeztem. Épp elszomorodott az idő, még meg is néztem, hogy nem zárt-e be a hekkes, de szerencsére nem.

Szépen nekiálltam dolgozni, kb. fél óra múlva hívott, hogy jobb lenne, ha nem indulnék el. Hmm. Azért szólhatott volna előbb is. Elég sok dolgom van, és most a 3 óra csak úgy kiesett :(

Hazafelé vettem hekket, mert már olyan régen vágyom rá. Megsütötte nekem és nagyon finom volt.

Büntetésre várt. De nekem elég volt az is, hogy láttam rajta, hogy mennyire bántja.

Viszont azért van bennem egy kis rossz érzés. Nem pont emiatt. De mintha nem a jó irányba mennénk... Most nem vagyunk egyenrangúak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése