Vita 1.

Szombaton délelőtt csak úgy elvoltunk. Én házimunkáztam, a fiúk meg csinálták, amihez kedvük volt. Mentünk anyuékhoz ebédelni, befestettük a hajamat, és indultunk. Eléggé feldúlt volt, hogy akkor indulunk, amire ígérte, hogy érkezünk. Hazamentünk strandcuccért, annak ellenére, hogy én többször is mondtam, hogy nem akarok strandolni. Mivel várható volt, hogy a volt felesége legjobb barátnője is ott lesz, nem akartam magunkat kitenni a rosszindulatú észrevételeknek. Nem gondolom, hogy bármelyikünknek is szüksége volna arra, hogy az én hájamon vagy szőrős lábamon csámcsogjanak. Délelőtt azt is megkérdeztem, hogy strandidő van-e, mire a válasz az volt, hogy nem. Megnyugodtam, így nem kellett gyantáznom, hiszen az esküvő miatt hétfőn amúgyis megyek ilyen szakemberhez. Egész úton nem beszélt velem. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy mi miért történik, de egyáltalán nem vette az adást. Nem értem, miért nem képes a másik fejével gondolkozni. Én legalább megpróbálom. Változatlanul nem értem, hogy miért műsorozott ennyire. Nem késett el sehonnan, és volt olyan, aki ígérte, hogy eljön, de nem jött, és még csak nem is szólt. Útközben láttam a gyerekem apját. És kiderült, hogy miért nem tudott eljönni a gyerekért. Ennyit a halaszthatatlan dolgairól. Meg, hogy kinek mi a fontos. Vajon hányadszor vert így át? Aztán amikor Balatonfüredre értünk, a gyerek mondta, hogy ő nem akar fürdeni. Gondoltam, akkor jobb, ha mi be sem megyünk. Erre hozzám vágta a táskát és elrohant. Semmi kocsikulcs, semmi egyéb. Volt időm gondolkodni, amíg a gyerek játszott. És rájöttem arra, hogy ő egy imádnivaló bohém fiú, aki nem apának való. Amint buli szagot érez, egyből megvadul... Mi nagyon jól elvoltunk, játszótereztünk, ettünk-ittunk,fagyiztunk, sétáltunk, láttuk kikötni a hajónkat. Aztán amikor jött a vihar, megszólalt a lelkiismerete, és felhívott, hogy hol vagyunk. Kijött értünk és mentünk a nyaralóba, ahová jöttek a többiek is. Jót dumcsiztunk és utána mentünk vacsorázni. Azért néha kakaskodott egy kicsit. Nem nagyon tetszett neki, hogy mással is beszélgetek... Éjszaka megint én vezettem hazafelé. Óriási vihar volt, de szerencsésen hazahoztam a családot.