2012. július 25., szerda
Találkozás - más szemüvegen keresztül
Amikor a gyerekem megtudta, hogy összeházasodtunk, eléggé elcsüggedt. Még sírt is. Aztán elmondta, hogy a legfőbb baja az, hogy nem mondtuk el neki.
Majd átment tagadásba, mely szerint az esküvőt nem tekinti hivatalosnak, mert nem ő vitte a gyűrűket. Szerinte ez csak eljegyzés volt...
Mindenesetre sikerült megnyugodnia.
Aztán amikor hazaért az én édes uram, akkor olyan érzésem volt, mintha másképp viszonyulna hozzá. Mintha próbálná újra elfogadni...
Aztán a Debrecen BL-be jutását házastársi kötelezettséggel pecsételtünk meg. Még mindig jó :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése