2012. július 25., szerda

Találkozás - más szemüvegen keresztül

Amikor a gyerekem megtudta, hogy összeházasodtunk, eléggé elcsüggedt. Még sírt is. Aztán elmondta, hogy a legfőbb baja az, hogy nem mondtuk el neki. Majd átment tagadásba, mely szerint az esküvőt nem tekinti hivatalosnak, mert nem ő vitte a gyűrűket. Szerinte ez csak eljegyzés volt... Mindenesetre sikerült megnyugodnia. Aztán amikor hazaért az én édes uram, akkor olyan érzésem volt, mintha másképp viszonyulna hozzá. Mintha próbálná újra elfogadni... Aztán a Debrecen BL-be jutását házastársi kötelezettséggel pecsételtünk meg. Még mindig jó :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése