Összeházasodtunk

Aztán végülis a borotválkozás mellett döntöttünk... Mivel a szokások szerint az esküvőt megelőző éjszakán nem illendő együtt aludnia az ifjú párnak, mi is így terveztük. Aztán gondoltam, ha már úgyis minden másképp van, akkor miért pont ebben kellene ragaszkodnunk a hagyományokhoz... Kicsit később jött (ami aztán később kiderült, hogy nem volt véletlen.) Elég húzós napnak néztünk elébe. Reggel időben keltünk (ahogy szoktunk), szerencsére a héten csak ezen az egy napon volt jó idő. Reggeliztünk, majd elvitte a gyereket az oviba, én pakoltam. Aztán elmentünk a bankba aláírni a hitelszerződést. Ott volt egy kis nézeteltérésem a szerződés egyik pontja miatt, de nem jutottunk dűlőre. Aztán átmentünk a közjegyzőhöz, ott is lerendeztük, amit kellett. Ennek örömére, elmentünk egyet sütizni, majd felmentünk anyuékhoz, ahol a drágám apukámnak panaszkodott, hogy ki lett semmizve, mert megszüntette a számláját és az én számlámra jön a fizuja és mindene. Aztán hazavittem, közölte, hogy nincs kedve visszamenni a városba ügyintézni, így rám szakadt minden a szépítkezéseken felül. Beszaladtam a bankba, ahol közölték velem, hogy a közjegyzői számla nem jó, mégis nekünk kell fizetni. Eléggé bepörögtem, mert nem erről van szó. Egyből felhívtam, hogy intézkedjen. Mentem fodrászhoz, majd a sminkeshez. Amikor végeztem, hívtak a bankból, hogy ő megígérte, hogy elintézi, de még nem ért be. Egyből hívtam. Párhuzamos ügyintézés: ő intézi a bankot meg a csokrot, én pedig megyek haza és pakolok. Így is lett, amíg ki nem derült, hogy nekem nincs kulcsom, így nem tudok bemenni a lakásba - így a lépcsőházban vártam, amíg haza nem ért. Gyors pakolás, és indulás, mert már késésben voltunk. Az autóban voltam kénytelen átöltözni. Korán értünk a hivatalhoz, a tanúink már ott vártak minket. Előbb megkezdődött a szertartás, ami nagyon jó hangulatban telt. Remélem, hogy mi is a képeken leszünk, nem csak az anyakönyvvezető feneke... A drágám reklamált, hogy nincs hitvesi csók. Aztán persze a gyűrűhúzás után lett :) Pezsgőzés, fotózkodás, majd irány a kikötő a teljes násznéppel, eszegetni. Jöttek a sógoromék is, aki hozott nekem virágot meg pezsgőt. Kajáltunk, beszélgettünk, amíg jobb idő nem lett, és kezdetét vette a fotózás. Örültek nekünk a hajósok, jókat kívántak nekünk. Fotózkodtunk a kikötőben és a szigeten is, nagyon jó hangulatban telt. Aztán meghozták a nagyhajót is. 2-es viharjelzésnél ez felettébb élvezetes volt, pláne úgy, hogy a sógorom vezette a kishajót, és nagyon vigyorgott. Többször is úgy tűnt, mintha a fotósunk beleesne a vízbe, de sikerült megúsznia. Többször is szólt, hogy ne mozogjunk. Nem mi mozogtunk, hanem a víz hullámzott... Aztán kisvártatva átszállt a nagy hajóra, ott meg már olyan kedvet kapott, hogy ihaj. Miután kikötöttünk, meg akartunk pihenni a krimónál, de akkora szélvihar volt, hogy el kellett menekülünk. Ezután édeskettesben elmentünk vacsorázni Maurohoz. Ezúttal nem a megszokott színvonlú ellátásban volt részünk, de azért jóllaktunk. Én vezettem visszafelé, és mikor lekanyarodtam a kikötőbe, azt mondta az én édes uram, hogy a másik irányba menjek. Persze, hogy nem mentem, már nem volt mászkálni, fáradt voltam. Aztán kiderült, hogy foglalt szállást az Anna Mária Villában, hogy mégse egy hajón háljuk el a nászt... Aztán kiderült, hogy tulajdonképpen mindketten először násztunk a nászéjszakánkon... :)