Mivel nem beszéltünk előzőleg, nem voltam abban biztos, hogy jön-e egyáltalán. A legideálisabb persze az lett volna, hogy fittyet hány arra, hogy mit mondtam, és elmegy az Ikeába, és mire hazaérek, már otthon várnak az új bútorok. Még az esélyt is megadtam neki, hiszen délelőtt mentem haza átöltözni, nem délután, nehogy lebukjon.
Délután hivatalos elfoglaltságom volt, kissé később értem haza. Nem volt otthon. Úgyhogy átmentem a barátnőmhöz lélekmasszázsra. Nem akarózott hazamenni. Aztán végülis összeszedtem magam, és hazamentem. Már otthon volt, sőt, előkészítette a vacsorát és be is fejezte.
Elég döcögősen indult a beszélgetés. És elég nehezen sikerült normalizálni a viszonyt. Sajnos nem beszélünk egy nyelvet. Nagyon nem. Egyszerűen nem ért meg. Meghallgat, de konkrétan nem foglalkozik vele. Nem reagál, nem érvel, nem védi magát, nem támad. Mintha meg sem hallaná azt, amit mondok. Valószínűleg rossz lehet neki minden alkalommal szembesülni a kudarcaival.
A legjobban az bánt, hogy a múlt bármely hozadékával szemben semmi esélyem. Legtöbbször én húzom a rövidebbet. És én ezt nem szeretem, mert úgy érzem, hogy nem ezt érdemlem. És más hibái miatt nem sérülhetek én, hiszen én tehetek róla a legkevésbé.
És én mindig elmondom, hogy mi bánt. Senki nem mondhatja, hogy nem szólok, ha valami bajom van. Egyébként nem is értem, hogy miért van ez. Tök egyszerűen vagyok leszerelhető. Nem vagyok bonyolult, csak egy szőke nő.
Azt viszont nem tudom, hogy mit kellene csinálnom, hogy az is számítson, amit én szeretnék, vagy ami nekem jó.
Elég későig beszélgettünk, így ennek megfelelően kissé fáradtan ébredtünk. Persze az én lelkiállapotom nem túl stabil, mert nem sikerült maradéktalanul megnyugtatnia, így aztán reggel is sikerült kiakadnom.
Megint a gyerekei miatt. Egyszerűen ott szívatják, ahol csak tudják. Ő meg csak tűri, ahelyett, hogy néhány dolgot megvilágítana nekik. Azok a gyerekek nem tudják, hogy valamit nem jól tesznek, ha nem mondják el nekik. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy végülis hogyan fog alakulni a hétvégénk.
Elfogadom bármelyik alternatívát, mert nincs más választásom. Viszont újabb támadási felület keletkezhet belőle. És tényleg nem tudom, hogy meddig lehet feszíteni a húrt. Nem fenyegetőzöm, nem adok ultimátumot sem, de szeretném, ha figyelembe venné, hogy én is létezem.
Nem szeretném, ha ezek a dolgok megmérgeznénk a kapcsolatunkat. Én azt gondolom, hogy akkor van gond, ha nem beszéljük meg. Az nem beszélgetés, hogy én elmondom, hogy mi bánt, Te meg csak hallgatsz. Totális bizonytalanságban élek. És ez nem jó.
Délután hivatalos elfoglaltságom volt, kissé később értem haza. Nem volt otthon. Úgyhogy átmentem a barátnőmhöz lélekmasszázsra. Nem akarózott hazamenni. Aztán végülis összeszedtem magam, és hazamentem. Már otthon volt, sőt, előkészítette a vacsorát és be is fejezte.
Elég döcögősen indult a beszélgetés. És elég nehezen sikerült normalizálni a viszonyt. Sajnos nem beszélünk egy nyelvet. Nagyon nem. Egyszerűen nem ért meg. Meghallgat, de konkrétan nem foglalkozik vele. Nem reagál, nem érvel, nem védi magát, nem támad. Mintha meg sem hallaná azt, amit mondok. Valószínűleg rossz lehet neki minden alkalommal szembesülni a kudarcaival.
A legjobban az bánt, hogy a múlt bármely hozadékával szemben semmi esélyem. Legtöbbször én húzom a rövidebbet. És én ezt nem szeretem, mert úgy érzem, hogy nem ezt érdemlem. És más hibái miatt nem sérülhetek én, hiszen én tehetek róla a legkevésbé.
És én mindig elmondom, hogy mi bánt. Senki nem mondhatja, hogy nem szólok, ha valami bajom van. Egyébként nem is értem, hogy miért van ez. Tök egyszerűen vagyok leszerelhető. Nem vagyok bonyolult, csak egy szőke nő.
Azt viszont nem tudom, hogy mit kellene csinálnom, hogy az is számítson, amit én szeretnék, vagy ami nekem jó.
Elég későig beszélgettünk, így ennek megfelelően kissé fáradtan ébredtünk. Persze az én lelkiállapotom nem túl stabil, mert nem sikerült maradéktalanul megnyugtatnia, így aztán reggel is sikerült kiakadnom.
Megint a gyerekei miatt. Egyszerűen ott szívatják, ahol csak tudják. Ő meg csak tűri, ahelyett, hogy néhány dolgot megvilágítana nekik. Azok a gyerekek nem tudják, hogy valamit nem jól tesznek, ha nem mondják el nekik. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy végülis hogyan fog alakulni a hétvégénk.
Elfogadom bármelyik alternatívát, mert nincs más választásom. Viszont újabb támadási felület keletkezhet belőle. És tényleg nem tudom, hogy meddig lehet feszíteni a húrt. Nem fenyegetőzöm, nem adok ultimátumot sem, de szeretném, ha figyelembe venné, hogy én is létezem.
Nem szeretném, ha ezek a dolgok megmérgeznénk a kapcsolatunkat. Én azt gondolom, hogy akkor van gond, ha nem beszéljük meg. Az nem beszélgetés, hogy én elmondom, hogy mi bánt, Te meg csak hallgatsz. Totális bizonytalanságban élek. És ez nem jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése