Karácsony

December 24-én reggel felkerekedtek a gyerekkel fenyőfát venni. Viszonylag hamar hazaértek. 2 fával. Hogy a gyereknek saját fája legyen. Nagyon aranyosak voltak. A bibi mindössze az volt, hogy csak egy karácsonyfa tartónk van. No nem, baj, elugrott apukámhoz, eszkábáltak egyet, így megkezdődött a turbó karácsonyfa díszítés.

Ebédelni anyuéknál voltunk, majd siettünk haza, hogy elő tudjunk készülni a vacsorához.

Elmentünk az evangélikus misére. Az az igazság, hogy kicsit féltem tőle. Egyrészt még nem voltam ilyen helyen és nem ismerem a szokásokat, másrészt pedig azért, mert még nem láttam vallása gyakorlása közben. Attól tartottam, hogy egy új embert fogok látni, aki nem fog tetszeni. Szerencsére nem így lett.

Jó hangulatú volt az istentisztelet, felszabadultabb volt, mint a mi erősen kötött liturgiánk.

Aztán rohantunk haza, folytattuk a készülődést. Elmentem anyuékért, és nálunk elköltöttük a szent esti vacsorát. Sült pisztráng volt kapormártásban és aszalt szilvával töltött szűzpecsenye baconban sütve. Nagyon jól sikerült. Miután anyuék hazamentek, megtörtént az ajándékozás is, amiről én majdnem elfeledkeztem.

Amikor megláttam a dobozt, akkor már tudtam, hogy csak óra lehet. És tényleg az volt. Egy nagyon szép, extra Roberto Cavalli óra.

Neki is nagyon tetszett a fotókönyv, amit kapott. Az az igazság, hogy azt hittem, hogy a NOBU főzőcskézés fog jobban tetszeni neki. Persze, örült annak is, de az még nem kézzelfogható egyelőre.

Karácsony első napján reggeli után útra keltünk. Valahogy nagyon hosszú volt az út, de szerencsésen megérkeztünk. Anyukája már nagyon várt minket és nagyon nagy örömöt szerzett a gyereknek az ajándékaival.

Anyukája véleményezte az órámat. Azt mondta, hogy szép, az időt meg majd megnézem a telefonomon :)

Aztán megkezdődött a nagy családi ebéd. Finom volt minden.

Anyukája az mondta, hogy annyira finom a salim, hogy a sajátja már nem is ízlik neki.

Aztán az ajándékozás. Először nekem úgy tűnt, hogy mindenki örül mindennek, de rövidesen világossá vált, hogy ez nem egészen van így. Persze megint a kisebbik lánya műsorozott. Nem értem, hogy miért van erre szükség és miért nem lehet örülni. Pláne olyan dolognak, amit kifejezetten ő kért. Aztán persze nyafogott, hogy unatkozik és haza akar menni. Persze a farmmal foglalta el magát. Nekem ez azért esik rosszul, mert csak akkor foglalkozik vele, amikor az apjával van. Egyébként meg nem törődik vele. Látom minden nap.

Valahogy észhez kellene téríteni. Ha a szülei nem teszik meg, akkor legkésőbb a születés napján megteszem én. És akkor legalább lehet utálni.

Viszonylag korán felébredtünk mindhárman. Útra is keltünk és időben hazaértünk. Nagyon hamar eltelt az idő. Legfőképpen azért, mert a gyerek elfoglalta magát és mi még beszélgetni is tudtunk.

Miután a gyerekemet elvitte az apukája, közölte velem, hogy na, most vagyunk nászúton, és meg is próbáltunk ennek megfelelően viselkedni :)