Az előző postban írtam már a hétvégéről. Számomra 2 megoldás létezett: 3-an jönnek, vagy senki.
Természetesen egy harmadik lett a végső, mégpedig az, hogy ő jött, a lányai pedig maradtak otthon.
Ez a verzió nálam nem játszott, de amikor ezt megtudtam, szépen főztem egy furfangit és vártam haza. Azt tudtam, hogy nem lesz vidám, de régen láttam már ennyire maga alatt. Azt már megszoktam, hogy nem egyhamar mondja el, hogy mi bántja, de most nagyon nehezen jött ki csak belőle. De nem menjünk a dolgok elé.
Megvacsoráztunk, mint rendesen, és esti rutin volt - egy dolgot kivéve: gyakorlatilag hozzám sem ért.
Szombat reggel már lényegesen jobb volt a kedve, és nagyon finom reggelit készített nekünk. Mindenkinek szájíze szerint.
Délelőtt elmentünk az ovis sportnapra, ahol kisfiam is versenyzett, majd itthon ebéd és egy desszert újítás: sült túrópuding vaníliasodóval, ami rendkívül jól sikerült. A gyereket csak komoly unszolással tudtuk rávenni, hogy megkóstolja, viszont utána alig akarta abbahagyni.
Míg ebéd utáni sziesztáját töltötte, mi visszamentünk a sporiba, de viszonylag hamar haza is jöttünk. A délután és az este viszonylagos nyugalomban telt, már néha őszinte mosolyt is véltem felfedezni a szemében.
Ez egészen addig tartott, amíg a kisebbik lány be nem jelentkezett msn-n. Tőlem kérdezte, hogy miért nem hozta el őket az apjuk. Én inkább ettől a dologtól távol tartottam magam, úgyhogy ő válaszolt neki. Számomra meglepően határozottan. Elég hamar lezárta a beszélgetést. Igazából nem értettem, hogy miért, hiszen eddig hagyta, hogy teljesen hülyére vegyék a gyerekei. Aztán végülis még beszélgettem a lánnyal kb. 1 órát, próbáltam higgadtan rávezetni a helyes útra. Nem tudom, hogy sikerült-e, viszont abban biztos vagyok, hogy elgondolkodott rajta.
Aztán fürdés közben elmondta, hogy azért akadt ki, mert az egyik lány otthon volt, a másik meg elment bowlingozni ahelyett, hogy felültek volna a vonatra és eljöttek volna. És azt is mondta, hogy azért akartak inkább jönni, mert a suliban jól hangzott volna, hogy Bécsben voltak az adventi vásárban, de nem miattunk akartak jönni. Meglepődtem ezeken a megnyilvánulásain, mert eddig foggal-körömmel védte őket. Remélem, hogy sikerül megbeszélniük ezt a dolgot.
Persze a szombat estére is rányomta a bélyegét ez. Leginkább a hangulatára. És már megint én szívtam olyan miatt, amiről én tehetek a legkevésbé.
A vasárnap reggel huncutkodással kezdődött, de sajnos nem értünk a végére, amin én egy kicsit meglepődtem, ugyanis 1 hete nem voltunk már együtt (nem is nagyon emlékszem ilyenre), és mégsem ment el. De azért délelőtt sikeresen bepótolta :)
Egész nap ettünk és filmet néztünk (én közben karácsonyi előkészületeket végeztem). Tök jó volt az édes semmit tevés...
Megvacsoráztunk, mint rendesen, és esti rutin volt - egy dolgot kivéve: gyakorlatilag hozzám sem ért.
Szombat reggel már lényegesen jobb volt a kedve, és nagyon finom reggelit készített nekünk. Mindenkinek szájíze szerint.
Délelőtt elmentünk az ovis sportnapra, ahol kisfiam is versenyzett, majd itthon ebéd és egy desszert újítás: sült túrópuding vaníliasodóval, ami rendkívül jól sikerült. A gyereket csak komoly unszolással tudtuk rávenni, hogy megkóstolja, viszont utána alig akarta abbahagyni.
Míg ebéd utáni sziesztáját töltötte, mi visszamentünk a sporiba, de viszonylag hamar haza is jöttünk. A délután és az este viszonylagos nyugalomban telt, már néha őszinte mosolyt is véltem felfedezni a szemében.
Ez egészen addig tartott, amíg a kisebbik lány be nem jelentkezett msn-n. Tőlem kérdezte, hogy miért nem hozta el őket az apjuk. Én inkább ettől a dologtól távol tartottam magam, úgyhogy ő válaszolt neki. Számomra meglepően határozottan. Elég hamar lezárta a beszélgetést. Igazából nem értettem, hogy miért, hiszen eddig hagyta, hogy teljesen hülyére vegyék a gyerekei. Aztán végülis még beszélgettem a lánnyal kb. 1 órát, próbáltam higgadtan rávezetni a helyes útra. Nem tudom, hogy sikerült-e, viszont abban biztos vagyok, hogy elgondolkodott rajta.
Aztán fürdés közben elmondta, hogy azért akadt ki, mert az egyik lány otthon volt, a másik meg elment bowlingozni ahelyett, hogy felültek volna a vonatra és eljöttek volna. És azt is mondta, hogy azért akartak inkább jönni, mert a suliban jól hangzott volna, hogy Bécsben voltak az adventi vásárban, de nem miattunk akartak jönni. Meglepődtem ezeken a megnyilvánulásain, mert eddig foggal-körömmel védte őket. Remélem, hogy sikerül megbeszélniük ezt a dolgot.
Persze a szombat estére is rányomta a bélyegét ez. Leginkább a hangulatára. És már megint én szívtam olyan miatt, amiről én tehetek a legkevésbé.
A vasárnap reggel huncutkodással kezdődött, de sajnos nem értünk a végére, amin én egy kicsit meglepődtem, ugyanis 1 hete nem voltunk már együtt (nem is nagyon emlékszem ilyenre), és mégsem ment el. De azért délelőtt sikeresen bepótolta :)
Egész nap ettünk és filmet néztünk (én közben karácsonyi előkészületeket végeztem). Tök jó volt az édes semmit tevés...
2 dal van, ami eszembe jutott a hétvégén. Szerinted melyik jellemzi inkább a hétvégét?
vagy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése