Graz

Film nézés közben kitalálta, hogy elmehetnénk Grazba kolbászt enni. Nem nagyon akartam, olyan jól punnyadtunk a tv előtt.

Aztán gondoltam, hogy miért ne, és útra is keltünk. Nem autópályán. Ennek megfelelően kanyargósabbnál kanyargósabb szűk utakon mentünk. Nem szeretem az ilyet, mert félek.

Aztán nagy nehezen odaértünk, egyből találtunk parkolóhelyet is a belváros közelében. Hamar megtaláltuk a főutcát is, és nézelődtünk. Finom kolbászt ettük és nagyon rossz sört ittunk hozzá. Folytattuk a sétát, és alulról megláttuk a Schlossbergi óratornyot. Magasan volt, nagyon nem fűlött a fogam hozzá, de kiprovokálta, hogy felmenjünk. Visszanyalt a fagyi, mert neki sem volt kedve, de nem mert nemet mondani.

Aztán visszafelé ettünk újabb kolbászt. Ezúttal forralt bort ittunk hozzá, ami meglepően jó volt. És erős.

Elmentünk Seiersbergbe, ahol először alig találtunk parkolóhelyet, de végül sikerült. Nézegettünk a boltokban.

Az egyikben találtunk nagyon szép estélyi ruhát. Teljesen egyformát választottunk, csak ő a fekete változatot én pedig a fehéret. Bár megpróbálta rám szuszakolni a 34-es méretű feketét, megfelelő méretű csak a fehérből volt. Nem lehet véletlen.

Aztán ékszerbolti kirakatot is nézegettünk. Mutatott egy gyűrűt, hogy az nagyon tetszik neki, de szerintem az férfi gyűrű, mert nőnek nagyon ormótlan lenne szerintem. Aztán kérdezte, hogy melyik gyűrűt kell megvennie ahhoz, hogy ne legyen vége a kapcsolatunknak januárban. (Többször is mondtam neki a nap folyamán, hogy így lesz.)

A hazafelé úton olyan eszetlenül vezetett, hogy már féltem mellette. Nagyon undok volt egész úton, pont, mint amikor én szoktam dilizni.

Nem hagyta, hogy megöleljem, hogy megpusziljam. Eltolt magától.

Elmondtam neki, hogy miért merült fel bennem a dolog. Nem tudom, hogy tud-e a fejemmel gondolkozni.