Szülinap

Nagyon jól telt a szülinapom. Nagyon sok régen látott ismerős emlékezett meg a szülinapomról. Tök jó hangulatom volt nagyjából egész nap.

Az sms-eimre nem válaszolt, gondoltam azért, mert éppen főz nekem és vacsival vár haza. A csajok azzal nyugtattak, hogy biztos az ékszerboltban van, és válogat.

Aztán este megérkezett. Kaptam egy doboz kézműves bonbont. Először azt hittem, hogy az egyik bonbonban van valami meglepetés. De elég rövid úton kiábrándított. Hát igen. Van, aki gyémánt gyűrűt kap meg egzotikus utazást. Mert megérdemli, hiszen 2 naponta jár fodrászhoz, és még műkörme is van.

Az agyam tudja, hogy szeretettel hozta. Nagyon finom, és értékelem is, de...

Nem volt túl jó kedvem. Nem tudtam magam megjátszani. A kérdéseire válaszoltam, de igazából nem akartam beszélgetni vele.

Reggel korán kelt. Számítógépezett, majd ahelyett, hogy bebújt volna az ágyba, inkább felöltözött és elment. Amikor kérdezősködtem, persze megint tett róla, hogy én még érezzem magam rosszul.

Becsületére váljon, egész nap lelkiismeretesen gondozta a farmot. Talán azért, hogy közelebb legyen hozzám. Nem tudom.

Próbálkozott az Ikeával, de még mindig nem tudtam elmenni. Egyszerűen eltűnt belőlem a fészekrakási inger. És az igazat megvallva, nem láttam rajta sem a lelkesedést.

Estére kikapcsoltam a telefonom. Egyszerűen nem akarok beszélni vele. Nem tudnék mit mondani. És ez rossz érzés.

És elgondolkodtam a külön karácsonyon is. Nem biztos, hogy nekünk valók az ünnepek. Az ő szülinapja veszekedésbe torkollt, az enyém meg... Hát jobb nem is beszélni róla.