Mivel mindketten Bp-n voltunk, így jutott idő arra is, hogy egy viszonylag késői ebédet együnk közösen. Örültem, hogy ma is hazajön.
Hazafelé, az úton aztán gondolkodtam. Már régen megbeszéltük, hogy az ünnepek előtti hetet együtt töltjük és együtt készülünk az ünnepre.
Először bejött a képbe a karácsonyi buli. Nincs ezzel gond, nyilván fontos ez egy vezető életében, hogy megköszönje a dolgozók munkáját.
Aztán tegnapelőtt szólt, hogy már reggel elmegy, mert biztos, hogy felgyűlik a munka. Hát igen. Végülis ez is elfogadható érv.
Aztán ma szólt, hogy szerdán Romániába kell mennie.
Viszont nekem a megbeszélt 5 napból csak 2 fél napom marad együtt vele. Gyakorlatilag egyedül maradok. Megint. És öltöztessem egyedül ünneplőbe a szívem. Mint ahogy az elmúlt 15 évben is. Nem értem, hogy minek él az ember párkapcsolatban, ha ilyenkor meg egyedül van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése