Teher a sok járulék

A tegnap esti beszélgetést követően nagyon rosszul aludtam. Sokat gondolkodtam, és nem voltak jók ezek a gondolatok.

Az alábbi következtetésekre jutottam:

• egyre inkább tehernek érzem a járulékait
• vajon ha elhagy, a közös gyerekeink is érnek annyit, mint az előzőek?
• komolyan nyomaszt a gyerekeivel kapcsolatos viszonya (és ezen keresztül az én viszonyom velük)
• vannak olyan dolgok, amiket - bár a törvény előír - én nem tartok jogosnak, és mielőtt belevágunk, keresnünk kell rá megoldást, hogy ezt hogyan tudjuk feloldani.

Ennek megfelelően utálatos voltam vele már reggel. Nem keltem fel vele, nem főztem neki kávét, nem csináltam szendvicset és ennek hozadékaként szívecskét sem kapott. Ja, és nem integettem neki az ablakból sem. Azt is hiányolta, hogy napközben nem kapott tőlem sms-t. Eszembe sem jutott, viszont ő sem küldött.

Aztán este hazajött, megvacsorázott, és az ágyban, lefekvés után kiszedte belőlem, hogy mi bánt. Nem vagyok benne biztos, hogy megértette, és megnyugtató választ sem tudott adni. Véleménye szerint túlreagálom a dolgot.