Különbuli előtt

Hétfőn reggel azzal indult el, hogy most egy darabig nem jön, mert már unom, és fontos lenne, hogy már hiányozzon nekem. 100%-ig biztos voltam abban, hogy jönni fog. És nem jött. Nagyon csalódott voltam, de elfogadtam, hogy ezúttal nem volt más megoldás. Ennek megfelelően - elmondása szerint - nem tudott jól aludni, mert nélkülem már azt sem tud.

Hétfőn meghozták a csodálatos mosogatógépet is. A sors fura fintora, hogy az exférjem legjobb barátja volt a szállító. Kicsit fura volt, amikor megtudtam, de végülis nem volt gond - bár korántsem volt olyan fesztelen a hangulat, mint régen.

Kedden sajnos eléggé későn érkezett, de arra volt ideje, hogy a mosogatógépet betegye a helyére. Aztán sikeresen elcsábítottam, nem titkoltan azzal a célzattal, hogy a hétvégi kanbuliban ne járjon hülyeségeken az esze. Aztán mint kiderült, nem ez volt az utolsó találkozásunk a hétvége előtt. Hát feleslegesen strapáltam magam?!

Szerdán viszonylag korán jött, így ennek megfelelően elkezdte beszerelni a gépet. A kisfiammal elmentek alkatrészt vásárolni ("Olyan jó lenne, ha szeretne téged az apukám".) Aztán szükség volt némi segítségre, így apukámat is bevonta a dologba. Így aztán mindenki elégedett volt. A végeredmény pedig szuper lett. Szép, csendes, csodás.

Este még azért nekiálltam készülni a bulikra. Csajoknak salit, a fiúknak sütit csináltam. Ennek megfelelően eléggé fáradt voltam. Jó fej volt, tolerálta, nem piszkált. Csak nehogy meg legyen a böjtje.