Tegnap reggel nagyon édes volt. Azt mondta, hogy este 9-kor otthon lesz. Legyek én is ott. Először nem vettem komolyan, de aztán elkezdtem átszervezni a programom, hogy minél előbb mehessek. Küldtem is neki egy sms-t, de semmi reakció.
Nem nagyon aggódtam, mert ilyenkor csak este szokott hívni. Ami fura volt, hogy délután küldött egy "szeretlek" sms-t.
Gondoltam, nem lehet olyan nagy a baj, így vártam, hogy hívjon.
Aztán amikor hívnia kellett volna, egy sms jött, hogy nem hív, mert rossz napja volt. Pár sms-t még váltottunk, de végülis nem hagyott nyugodni a gondolat.
Egész éjjel gondolkodtam. Miért nem bízik bennem? Miért nem mondja el, hogy mi bántja? Nekem is van bajom, és örültem volna, ha megoszthatom vele, de esélyt sem adott rá.
Nem csak az örömünk és az orgazmusunk közös. A gondjaink is. Legalábbis szerintem ettől (is) társ a társ. És elszomorít, hogy ő ezt nem így gondolja. Nem kell kímélnie. Hiszen ő is ember. Ilyen hozzáállással hogy fogunk így együtt élni?
Nem nagyon aggódtam, mert ilyenkor csak este szokott hívni. Ami fura volt, hogy délután küldött egy "szeretlek" sms-t.
Gondoltam, nem lehet olyan nagy a baj, így vártam, hogy hívjon.
Aztán amikor hívnia kellett volna, egy sms jött, hogy nem hív, mert rossz napja volt. Pár sms-t még váltottunk, de végülis nem hagyott nyugodni a gondolat.
Egész éjjel gondolkodtam. Miért nem bízik bennem? Miért nem mondja el, hogy mi bántja? Nekem is van bajom, és örültem volna, ha megoszthatom vele, de esélyt sem adott rá.
Nem csak az örömünk és az orgazmusunk közös. A gondjaink is. Legalábbis szerintem ettől (is) társ a társ. És elszomorít, hogy ő ezt nem így gondolja. Nem kell kímélnie. Hiszen ő is ember. Ilyen hozzáállással hogy fogunk így együtt élni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése