Szerencsére most nem telt el túl sok idő az újratalálkozásig. Bár most "hivatalból" kellett mennem hozzá, azért terveink szerint sok időt is eltölthetünk együtt.
Nagyon jó hangulatú utazást követően becsekkoltam a szállodába, már az ajtó előtt várt. Kis titkolózás után szó szerint belökött a szobába és rám zárta az ajtót. Szépen, magányomban szidtam a helyet, mert egyfolytában csobogott valami. Gondoltam, az éjjel állandóan járhatok pisilni.
Aztán megérkezett, finom bor (szerencsére nem Tokaji, de határeset:) ) egy szuper masszázsolajjal kényeztetett. Aztán rózsával simogatott. Majd felfedte a nagy titkot is: a szobánkban jakuzzi volt, melyet természetesen fel is avattunk azonnal. Megszórt sárga rózsával is. Egyébként a sárga rózsa már vasárnap is fura volt. De végülis kiderült, hogy nem ismeri a "virgányelvet". És persze az első évfordulónkat mi mással is koronázhattuk volna meg... ;)
Bár nem nagyon füllött hozzá a fogunk, lementünk vacsorázni, mert már szóltak. Mindenki az övéivel vacsorázott, de azért nem tévesztettük szem elől egymást. Aztán jobbnak láttam visszavonulni, mert már kezdett idegesíteni a konkurencia jelenléte, így felmentem a szobába. Kisvártatva jött is utánam. Aztán nekem vissza kellett terelni a báránykáimat a helyükre, de a drága megvárt. Azért annyira nem sajnáltam, mert a jakuzziból borozgatva nézte a tv-t.
Együtt reggeliztünk, majd megkezdődött a verseny. Szerencsére közben sem veszítetttük egymást szem elől. Az eredményhirdetés előtt kicsit kipihentük a nap fáradalmait, majd mentünk a dolgunkra. A búcsúbeszéde utolsó mondata ez volt: "Boldog évfordulót kívánok mindenkinek". Szerintem a legtöbben oda sem figyeltek, az a pár ember meg, aki igen, az nem tudta hová tenni. Nem baj, én tudtam, hogy ez csak nekünk szól.
Aztán a vacsora közben a zenészek játszottak a Quimby számot, amit az igazgató úr küldött. Sajnos a konfot nem hallottam, viszont a dalt igen, s még eszembe is jutott, hogy ez pont nekünk való...
Aztán a csajaim szóltak, hogy a főnökünk megkérdezte tőlük, hogy ugyan, ki is az én párom, így jobbnak láttuk tisztázni vele a helyzetet. Igazi fárfi módjára fel is vállalta a dolgot.
Majd jött a nagy buli. Azt azért meg kell hagyni, hogy kellőképpen zavarta, ha mással táncolok vagy énekelek :) Sokat énekeltünk, táncoltunk, s mivel meg is kívántuk egymást, fél 2-kor úgy döntött, hogy fel kell mennünk. Komolyan belecsaptunk a lecsóba. Olyan dolgokat műveltünk, hogy belepirulok, ha rágondolok.
A közös reggeli után a konferencia már egyikünk számára sem volt érdekes, így egy kis idő után hazamentünk, majd a búcsúebédet ismét a kollégák körében költöttük el.
Végső döfésként pont a konkurrenciám szeme láttára szálltam be a kocsijába, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy tudta, hogy kiről van szó...
Még a nagycsaládos hétvége előtt elzarándokoltunk a "Szerelmesek hídjához", ahol feltette az örök szerelmünket szimbolizáló lakatot, és pedig a kulcsot beledobtam a folyóba...
Azt mondta, hogy tulajdonképpen ez volt az eljegyzésünk.
Nagyon jó hangulatú utazást követően becsekkoltam a szállodába, már az ajtó előtt várt. Kis titkolózás után szó szerint belökött a szobába és rám zárta az ajtót. Szépen, magányomban szidtam a helyet, mert egyfolytában csobogott valami. Gondoltam, az éjjel állandóan járhatok pisilni.
Aztán megérkezett, finom bor (szerencsére nem Tokaji, de határeset:) ) egy szuper masszázsolajjal kényeztetett. Aztán rózsával simogatott. Majd felfedte a nagy titkot is: a szobánkban jakuzzi volt, melyet természetesen fel is avattunk azonnal. Megszórt sárga rózsával is. Egyébként a sárga rózsa már vasárnap is fura volt. De végülis kiderült, hogy nem ismeri a "virgányelvet". És persze az első évfordulónkat mi mással is koronázhattuk volna meg... ;)
Bár nem nagyon füllött hozzá a fogunk, lementünk vacsorázni, mert már szóltak. Mindenki az övéivel vacsorázott, de azért nem tévesztettük szem elől egymást. Aztán jobbnak láttam visszavonulni, mert már kezdett idegesíteni a konkurencia jelenléte, így felmentem a szobába. Kisvártatva jött is utánam. Aztán nekem vissza kellett terelni a báránykáimat a helyükre, de a drága megvárt. Azért annyira nem sajnáltam, mert a jakuzziból borozgatva nézte a tv-t.
Együtt reggeliztünk, majd megkezdődött a verseny. Szerencsére közben sem veszítetttük egymást szem elől. Az eredményhirdetés előtt kicsit kipihentük a nap fáradalmait, majd mentünk a dolgunkra. A búcsúbeszéde utolsó mondata ez volt: "Boldog évfordulót kívánok mindenkinek". Szerintem a legtöbben oda sem figyeltek, az a pár ember meg, aki igen, az nem tudta hová tenni. Nem baj, én tudtam, hogy ez csak nekünk szól.
Aztán a vacsora közben a zenészek játszottak a Quimby számot, amit az igazgató úr küldött. Sajnos a konfot nem hallottam, viszont a dalt igen, s még eszembe is jutott, hogy ez pont nekünk való...
Aztán a csajaim szóltak, hogy a főnökünk megkérdezte tőlük, hogy ugyan, ki is az én párom, így jobbnak láttuk tisztázni vele a helyzetet. Igazi fárfi módjára fel is vállalta a dolgot.
Majd jött a nagy buli. Azt azért meg kell hagyni, hogy kellőképpen zavarta, ha mással táncolok vagy énekelek :) Sokat énekeltünk, táncoltunk, s mivel meg is kívántuk egymást, fél 2-kor úgy döntött, hogy fel kell mennünk. Komolyan belecsaptunk a lecsóba. Olyan dolgokat műveltünk, hogy belepirulok, ha rágondolok.
A közös reggeli után a konferencia már egyikünk számára sem volt érdekes, így egy kis idő után hazamentünk, majd a búcsúebédet ismét a kollégák körében költöttük el.
Végső döfésként pont a konkurrenciám szeme láttára szálltam be a kocsijába, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy tudta, hogy kiről van szó...
Még a nagycsaládos hétvége előtt elzarándokoltunk a "Szerelmesek hídjához", ahol feltette az örök szerelmünket szimbolizáló lakatot, és pedig a kulcsot beledobtam a folyóba...
Azt mondta, hogy tulajdonképpen ez volt az eljegyzésünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése