Csütörtökön szabadságon voltam, hogy el tudjak készülni. Ebéd után mentem a gyerekért, hogy időben érjünk, hogy ne kelljen sokat vezetni sötétben és így talán elkerüljük nagyvárosi forgalmat is. A szokásos helyen megálltunk enni és játszani, amikor jött egy sms, hogy "jöttök?". Meg kell vallani, hogy egy kicsit elbizonytalanodtam. Most akkor akarja, hogy menjünk vagy nem. Aztán rövid úton tisztáztuk a félreértést, és a lovak közé csaptam. Kicsit várnunk kellett rá, de azért hamar hazaértünk. Hozzá. Közben vettünk egy mosógépet, megvacsoráztunk. Az este nyugalomban telt.
Reggelit hozott nekünk, majd elment dolgozni. A gyerek mesét nézett, én házimunkáztam és játszottunk is. Terveink szerint moziba mentünk volna, de sajnos nem ért haza időre. Azért sietett és elég nyomorultul érezte magát. Finom ebédet főzött nekünk. Még a gyerek is megkóstolta a rákot :) Aztán csendespihenő, persze közben folyamatosan zaklatták a kollégái, hogy mikor ér már oda a buliba. Gondoltam, ha ő buliba megy, akkor mi meg elmegyünk moziba. Mégse üljünk otthon. Elvitt minket, majd ment mindenki a maga útjára.
A film nagyon jó volt. Életem első 3D-s filmje. Aztán amikor vége lett a filmnek, hirtelen egyedül lettem. Ránk szállt az este. Elveszett voltam a nagyvárosban. Azt sem tudtam, hogy merre kell menni. Egyedülálló anyuka voltam, aki a kisfiát egyedül viszi moziba. Régen éreztem ilyen nyomorultul magam. Aztán persze hazaértünk épségbe és hamar.
A dolgo őt sem hagyta nagyon nyugodni, mert korán jött haza, pedig még a csajokért is elment. Nagy családi sütögetés és vacsora, sztárcsináló műsor nézés, aztán alvás. Már a gyerekeink is együtt alszanak...
Reggel volt egy kis rohanás, mert a családnak több programja is volt az adott napra. Így ő elrohant 1/3-ad gyerekkel a röplabda versenyre, addig én otthon tartottam a frontot. Aztán 2/3-ad gyerekkel vásárlás. Az ebéd már közösen, nomád módon, az autóban zajlott. Utána hazamentünk, hiszen vendégeket vártunk.
A dolgo azért volt kényes, mert a pár fiú tagja neki jó barátja, míg a lány tag az előző feleség legjobb barátnője. Én eléggé kényelmetlennek tartottam a szitut, nem szerencsés az válóper előtt pár nappal valamint azt sem szerettem volna, ha a látogatást követő bulin ez a téma.
Nagy nehezen meggyőzött, hogy maradjunk. A találkozás nem volt olyan vészes, kifejezetten aranyosak voltak. Persze a lány meglehetősen távolságtartó volt. Abszolút megértem. Gondolom, nem akarta "megcsalni" a barátnőjét azzal, hogy megkedvel. Miután elmentek, úgy éreztem, hogy nekem sincs tovább maradásom. Elkezdtem pakolni, persze megállított.
Úgy éreztem, hogy nincs helyem ott és az életében. Őt minden és mindenki odaköti. És úgy éreztem, hogy nem vállal fel. Amikor hozzáértem, elhúzódott. Aztán a lehető legtávolabb ült tőlem. Nagyon rossz érzés volt. Próbált vígasztalni, de már eluralkodott rajtam a totális rosszkedv. Azért sikerült megbeszélni a dolgot, én elmentem egyet sétálni, közben kisírtam magam a barátnőmnek. Ez eléggé megtisztított.
Aztán az este többi része már jól telt. Hozott nekem halászlevet, mert azt kívántam. Vacsi után díszeket csináltunk a bulira, majd ismét vendégünk jött. Beszélgetősen telt az este, ami után elég későn kerültünk ágyba. Mi korán reggel hazaindultunk.
A délutánt is gyakorlatilag a lányaival töltöttem - egész délután skype-oltunk. Aztán este már csak ketten. És sajnos megint elért a világvége hangulat. Egyre több olyan dolog jön elő, amiben jelentős a hasonlóság az előző felesége és köztem. Én azt hittem, hogy más vagyok. De nem. És ez rossz nekem. Eddig apróságok voltak, de az a mostani tényleg szíven ütött.
Vajon meddig bírom?
És vajon ő meddig bírja az érzelmi hullámvasutaim?
Reggelit hozott nekünk, majd elment dolgozni. A gyerek mesét nézett, én házimunkáztam és játszottunk is. Terveink szerint moziba mentünk volna, de sajnos nem ért haza időre. Azért sietett és elég nyomorultul érezte magát. Finom ebédet főzött nekünk. Még a gyerek is megkóstolta a rákot :) Aztán csendespihenő, persze közben folyamatosan zaklatták a kollégái, hogy mikor ér már oda a buliba. Gondoltam, ha ő buliba megy, akkor mi meg elmegyünk moziba. Mégse üljünk otthon. Elvitt minket, majd ment mindenki a maga útjára.
A film nagyon jó volt. Életem első 3D-s filmje. Aztán amikor vége lett a filmnek, hirtelen egyedül lettem. Ránk szállt az este. Elveszett voltam a nagyvárosban. Azt sem tudtam, hogy merre kell menni. Egyedülálló anyuka voltam, aki a kisfiát egyedül viszi moziba. Régen éreztem ilyen nyomorultul magam. Aztán persze hazaértünk épségbe és hamar.
A dolgo őt sem hagyta nagyon nyugodni, mert korán jött haza, pedig még a csajokért is elment. Nagy családi sütögetés és vacsora, sztárcsináló műsor nézés, aztán alvás. Már a gyerekeink is együtt alszanak...
Reggel volt egy kis rohanás, mert a családnak több programja is volt az adott napra. Így ő elrohant 1/3-ad gyerekkel a röplabda versenyre, addig én otthon tartottam a frontot. Aztán 2/3-ad gyerekkel vásárlás. Az ebéd már közösen, nomád módon, az autóban zajlott. Utána hazamentünk, hiszen vendégeket vártunk.
A dolgo azért volt kényes, mert a pár fiú tagja neki jó barátja, míg a lány tag az előző feleség legjobb barátnője. Én eléggé kényelmetlennek tartottam a szitut, nem szerencsés az válóper előtt pár nappal valamint azt sem szerettem volna, ha a látogatást követő bulin ez a téma.
Nagy nehezen meggyőzött, hogy maradjunk. A találkozás nem volt olyan vészes, kifejezetten aranyosak voltak. Persze a lány meglehetősen távolságtartó volt. Abszolút megértem. Gondolom, nem akarta "megcsalni" a barátnőjét azzal, hogy megkedvel. Miután elmentek, úgy éreztem, hogy nekem sincs tovább maradásom. Elkezdtem pakolni, persze megállított.
Úgy éreztem, hogy nincs helyem ott és az életében. Őt minden és mindenki odaköti. És úgy éreztem, hogy nem vállal fel. Amikor hozzáértem, elhúzódott. Aztán a lehető legtávolabb ült tőlem. Nagyon rossz érzés volt. Próbált vígasztalni, de már eluralkodott rajtam a totális rosszkedv. Azért sikerült megbeszélni a dolgot, én elmentem egyet sétálni, közben kisírtam magam a barátnőmnek. Ez eléggé megtisztított.
Aztán az este többi része már jól telt. Hozott nekem halászlevet, mert azt kívántam. Vacsi után díszeket csináltunk a bulira, majd ismét vendégünk jött. Beszélgetősen telt az este, ami után elég későn kerültünk ágyba. Mi korán reggel hazaindultunk.
A délutánt is gyakorlatilag a lányaival töltöttem - egész délután skype-oltunk. Aztán este már csak ketten. És sajnos megint elért a világvége hangulat. Egyre több olyan dolog jön elő, amiben jelentős a hasonlóság az előző felesége és köztem. Én azt hittem, hogy más vagyok. De nem. És ez rossz nekem. Eddig apróságok voltak, de az a mostani tényleg szíven ütött.
Vajon meddig bírom?
És vajon ő meddig bírja az érzelmi hullámvasutaim?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése