Gyakorlatilag az egész hetem a névnapi zsúr szervezésének lázásban égett.
Ennek megfelelően a pénteki napon nem nagyon gyarapítottam a GDP-t. Délelőtt elmentem a sütikért, majd a (lufi)virágokért. Ebéd után mentem a gyerekért, aztán ismét nagy útra keltünk. Zökkenőmentes volt a dolog. Már várt minket, gyerekestül. Vacsi után megbeszéltük az újabb ötleteket, majd nyugovóra tértünk. Míg a többiek nézték a sztárcsinálást, mi engedtünk vágyainknak és egymáséi lettünk. Ki tudja, ekkora családnál mikor lesz rá lehetőség...
Minden gyerek korán kelt - feltehetőleg az izgalom miatt. Reggeli után elmentünk a helyszínt berendezni. Itt egy idő után nem türtőztettem magam, és érvényt akartam szerezni a szavamnak, melynek nyomán elüvöltöttem magam. Egyből csend lett. Aztán persze a kedves elkezdett nyugtatni. Na, ezt nem kellett volna. Tudom, hogy nem szereti, ha valaki kiabál, de el kell fogadnia, hogy nálam van ilyen. Mindig ilyen voltam és ezen nem tudok változtatni. Egyébként sem ez a jellemző, de az én türelmemnek is van határa. Különösen rosszul esett, hogy bírált emiatt - hiszen az egészet nem magamnak csináltam és arra törekedtem, hogy minden jól sikerüljön. Hiszen mindennek megvan az oka, de sajnos nem vizsgálta meg az érem másik oldalát.
Ebéd után szerettünk volna egy pásztorórát eltölteni, de sajnos a gyerekeink 2/3-a úgy döntött, hogy inkább velünk maradna...
A buli jól sikerült, de mi egy kicsit korábban leléptünk, hiszen más programunk adott estére. Persze megint az ágyban kötöttünk ki.... Miután puccba vágtuk magunkat, elmentünk a Príma Díj átadóra. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a TOP3-ban benne voltunk, ami a külcsínyt illeti.
Nagyon színvonalas műsorban volt részünk, örülök, hogy elmentünk.
Holdviola
Többféle érzelmi katarzis is átéltem. És ez így volt jó. Ismerős híjján úgy döntöttünk, hogy az este további részét családi körben töltjük. A másik tehetségkutató megtekintése után ágybaszuszakoltunk a gyerekeket, majd kis tv nézés után ágybabújtunk. Persze megint mi lett a vége? :)
Viszont az örömszerzési kényszerét egyszerűen nem értem.
Ennek megfelelően a pénteki napon nem nagyon gyarapítottam a GDP-t. Délelőtt elmentem a sütikért, majd a (lufi)virágokért. Ebéd után mentem a gyerekért, aztán ismét nagy útra keltünk. Zökkenőmentes volt a dolog. Már várt minket, gyerekestül. Vacsi után megbeszéltük az újabb ötleteket, majd nyugovóra tértünk. Míg a többiek nézték a sztárcsinálást, mi engedtünk vágyainknak és egymáséi lettünk. Ki tudja, ekkora családnál mikor lesz rá lehetőség...
Minden gyerek korán kelt - feltehetőleg az izgalom miatt. Reggeli után elmentünk a helyszínt berendezni. Itt egy idő után nem türtőztettem magam, és érvényt akartam szerezni a szavamnak, melynek nyomán elüvöltöttem magam. Egyből csend lett. Aztán persze a kedves elkezdett nyugtatni. Na, ezt nem kellett volna. Tudom, hogy nem szereti, ha valaki kiabál, de el kell fogadnia, hogy nálam van ilyen. Mindig ilyen voltam és ezen nem tudok változtatni. Egyébként sem ez a jellemző, de az én türelmemnek is van határa. Különösen rosszul esett, hogy bírált emiatt - hiszen az egészet nem magamnak csináltam és arra törekedtem, hogy minden jól sikerüljön. Hiszen mindennek megvan az oka, de sajnos nem vizsgálta meg az érem másik oldalát.
Ebéd után szerettünk volna egy pásztorórát eltölteni, de sajnos a gyerekeink 2/3-a úgy döntött, hogy inkább velünk maradna...
A buli jól sikerült, de mi egy kicsit korábban leléptünk, hiszen más programunk adott estére. Persze megint az ágyban kötöttünk ki.... Miután puccba vágtuk magunkat, elmentünk a Príma Díj átadóra. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a TOP3-ban benne voltunk, ami a külcsínyt illeti.
Nagyon színvonalas műsorban volt részünk, örülök, hogy elmentünk.
Holdviola
Többféle érzelmi katarzis is átéltem. És ez így volt jó. Ismerős híjján úgy döntöttünk, hogy az este további részét családi körben töltjük. A másik tehetségkutató megtekintése után ágybaszuszakoltunk a gyerekeket, majd kis tv nézés után ágybabújtunk. Persze megint mi lett a vége? :)
Viszont az örömszerzési kényszerét egyszerűen nem értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése