Én is, de erről majd később...
Pénteken a szokásosnál később tudodd csak indulni, de ezért viszonylag időben megérkezett. Nem sikerült együtt vacsiznunk, de nem rajtam múlt, igazából ő nem volt éhes. Megértem. Ez elmúlt napokban sokat dőzsölt.
A gyereket alig tudtuk lerakni, valószínűleg ő is izgult a másnapi disznóvágás miatt. De aztán lassan elcsendesedett minden. A megszokottal ellentétben ezúttan nem estünk egymásnak, hanem hagytuk, hogy átjárja minden porcikánkat a vágy aztán a beteljesülés. Nagyon jó vele. Olyannyira, hogy én egyből mély álomba zuhantam.
Korán keltünk, mert mentünk anyuékért is. Nagyon hamar odértünk. Közben felhívtuk a fiúk figyelmét, hogy a saját érdekükban azért néha mondjanak nemet a felkínált italra.
Az első lélekmelegítő bevétele után meg is kezdődött a munka. Amíg a "piszkos munka" folyt, addig én a konyhában tevékenykedtem, de a disznó perzselését követően már én is tevékenyen részt vettem a munkában.
Akárcsak ő. Nem volt olyan munka, amibe ne lehetett volna bevonni. Sokat beszélgettek, a szokás-beli különbségeket elemezték. Volt, amikor össefújt minket a szél, és együtt dolgoztunk, de volt, amikor meglógtunk egy kicsit. Sajnos a szénaboglyát nem sikerült felavatnunk.
Nagyon hamar végeztünk. A végefelé a fúk már eléggé megfáradtak, így a vacsora után összeszedtem a családot, bepakoltam őket a kocsiba és elindultunk haza. Az általa tervezett éneklés a kocsiban szerencsére elmaradt, de helyette a gyerekkel hangoskodtak végig.
Miután hazaértünk, mindenki bedőlt az ágyba. Bár azt mondta, hogy azt tehetek vele, amit akarok, nem sikerült. Kezdeményeztem, és a teste reagált is, de az agya már nagyon tompa volt. Bár éjjel többször is megkísértett, inkább aludtunk.
Közös reggeli után közös játék. Volt egy nagyon őszinte és ösztönös pillanata a gyereknek. Odavonta magához a fejét és nyomott egy nagy puszit a feje búbjára. Nagyon aranyosak voltak.
Miután a gyerek elment, lementünk a Balatonra, a hajót téliesíteni. Az odaút inkább csendben telt. De pont így volt jó. Van, amikor nincs szükség szavakra. Jó volt újra ott lenni. Gyakorlatilag a hajó végigkövette minden botladozásunkat. Ketten hatékonyak voltunk és viszonylag hamar végzetünk. Hazafelé még beugrottuk jól tartásért egy-két helyre, majd megkezdődött egy újabb búcsúeste.
Egyre jobban elszorul a gyomrom ilyenkor. A vacsinál láttam magunkat ugyanígy 20 év múlva. Jó lenne, ha így lenne. Közös fürdés a kicsi kádban, majd ismét egymást kényeztettük. Azt hiszem, egyre inkább a minőségre helyezzük a hangsúlyt.
Azt mondta, hogy szeretné megállítani az időt. Talán jó lenne. De én hiszem, hogy lehet ez a kapcsolat mélyebb és tartalmasabb. Csak rajtunk és az őszinteségünkön múlik. Fizikailag szerintem már nem lehet ennél közelebb kerülni valakihez. (Bár én azt sem hittem volna, hogy ennyire lehet.)
Pénteken a szokásosnál később tudodd csak indulni, de ezért viszonylag időben megérkezett. Nem sikerült együtt vacsiznunk, de nem rajtam múlt, igazából ő nem volt éhes. Megértem. Ez elmúlt napokban sokat dőzsölt.
A gyereket alig tudtuk lerakni, valószínűleg ő is izgult a másnapi disznóvágás miatt. De aztán lassan elcsendesedett minden. A megszokottal ellentétben ezúttan nem estünk egymásnak, hanem hagytuk, hogy átjárja minden porcikánkat a vágy aztán a beteljesülés. Nagyon jó vele. Olyannyira, hogy én egyből mély álomba zuhantam.
Korán keltünk, mert mentünk anyuékért is. Nagyon hamar odértünk. Közben felhívtuk a fiúk figyelmét, hogy a saját érdekükban azért néha mondjanak nemet a felkínált italra.
Az első lélekmelegítő bevétele után meg is kezdődött a munka. Amíg a "piszkos munka" folyt, addig én a konyhában tevékenykedtem, de a disznó perzselését követően már én is tevékenyen részt vettem a munkában.
Akárcsak ő. Nem volt olyan munka, amibe ne lehetett volna bevonni. Sokat beszélgettek, a szokás-beli különbségeket elemezték. Volt, amikor össefújt minket a szél, és együtt dolgoztunk, de volt, amikor meglógtunk egy kicsit. Sajnos a szénaboglyát nem sikerült felavatnunk.
Nagyon hamar végeztünk. A végefelé a fúk már eléggé megfáradtak, így a vacsora után összeszedtem a családot, bepakoltam őket a kocsiba és elindultunk haza. Az általa tervezett éneklés a kocsiban szerencsére elmaradt, de helyette a gyerekkel hangoskodtak végig.
Miután hazaértünk, mindenki bedőlt az ágyba. Bár azt mondta, hogy azt tehetek vele, amit akarok, nem sikerült. Kezdeményeztem, és a teste reagált is, de az agya már nagyon tompa volt. Bár éjjel többször is megkísértett, inkább aludtunk.
Közös reggeli után közös játék. Volt egy nagyon őszinte és ösztönös pillanata a gyereknek. Odavonta magához a fejét és nyomott egy nagy puszit a feje búbjára. Nagyon aranyosak voltak.
Miután a gyerek elment, lementünk a Balatonra, a hajót téliesíteni. Az odaút inkább csendben telt. De pont így volt jó. Van, amikor nincs szükség szavakra. Jó volt újra ott lenni. Gyakorlatilag a hajó végigkövette minden botladozásunkat. Ketten hatékonyak voltunk és viszonylag hamar végzetünk. Hazafelé még beugrottuk jól tartásért egy-két helyre, majd megkezdődött egy újabb búcsúeste.
Egyre jobban elszorul a gyomrom ilyenkor. A vacsinál láttam magunkat ugyanígy 20 év múlva. Jó lenne, ha így lenne. Közös fürdés a kicsi kádban, majd ismét egymást kényeztettük. Azt hiszem, egyre inkább a minőségre helyezzük a hangsúlyt.
Azt mondta, hogy szeretné megállítani az időt. Talán jó lenne. De én hiszem, hogy lehet ez a kapcsolat mélyebb és tartalmasabb. Csak rajtunk és az őszinteségünkön múlik. Fizikailag szerintem már nem lehet ennél közelebb kerülni valakihez. (Bár én azt sem hittem volna, hogy ennyire lehet.)
Jó vele. Mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése