Mint mindig, már megint én vagyok a ludas. De lehet, hogy mégsem? Inkább kezdem az elején.
Miután a népség felkelt, reggelit készítettünk. Illetve ő az aprónépnek hozott péksüteményt, míg én a 3 felnőttnek (közben kiegészültünk jövendőbeli anyósommal is) készítettem villásreggelit. Beszélgettünk, majd elmentünk a romokat eltakarítani. Ez nem volt olyan vészes, hiszen valaki volt olyan kedves, és rendet rakott.
Ebéd előtt nekiálltunk Monopolyzni. Én még nem játszottam ilyet, az én időmben nem volt még ilyen, de eléggé hasonlít a Gazdálkodj okosanra. Játszottunk, megebédeltünk, majd egy kis kitérőt követően folytattuk a játékot.
Mivel a kicsim még nem tud olvasni és számolni sem olyan szinten, ami ehhez szükséges, ő kirekesztett lett. Egy ideig dobott és lépegetett. Majd elunta és kezdte felhívni magára a figyelmet. Érthető. Egy darabig nyüglődött, és elment legozni. A másik szobába, egyedül. A játék nagyon elhúzódott, én pedig láttam, hogy a kisfiam egyedül legót rak. Majdnem megszakadt a szívem. Kiszálltam a játékból és odamentem hozzá. Nagyon aranyos volt, mondta, hogy ő nem kér többet tőlem, csak azt, hogy legyek ott vele. Pihenhetek is, ha fáradt vagyok, csak nézzem, ahogy ő játszik. És ez a szöveg végképp betette a kaput nálam. Úgy éreztem, hogy ez nekem sok. Hogy nem tudom ezt vállalni. Elkezdtem pakolni. Gondoltam, amíg elviszi a lányokat, én hívok egy taxit és angolosan lelépünk. Hiszen nekem a kisfiammal kell foglalkoznom, aki egy csodálatos kis lény, és más örülne, ha fele ilyen aranyos gyereke lenne, mint amilyen nekem van. Nem lehetek olyan önző anya, aki a saját gyerekét beáldozza az önös érdekei miatt. A mutatvány a gyerekülésen bukott meg, hiszen az az ő autójában volt.
Miután hazaért, teljesen passzívvá váltam. Nem direkt. Inkább magam akartam büntetni, semmint őt. Haragudtam magamra, és haragudtam rá. Nem kívántam semmit sem enni, sem inni, sem nassolni. Még a közeledését is visszautasítottam. Nem is tudom, mit csináltam volna magammal legszívesebben. Még sétálni sem volt kedvem. Pedig megbeszéltük, hogy megnézzük szerelmünk zálogát.
Szegény nagyon nem tudta, hogy mi van és azt sem, hogy mit kezdjen velem. Aztán persze nagy nehezen elmondtam neki, hogy mi bánt. Nem tudom, hogy megértette-e. Inkább kimentem sírni, nem akartam zavarni. De nem jött utánam. Már nem szeret.
Aztán visszamentem hozzá, adtam neki egy jóéjt puszit, és megölelt. Még a pizsifelsőmet is feltűrte - gondolom azért, hogy a tesünk egymáshoz érjen. Aztán persze a közös orgazmusig meg sem álltunk. Közben volt egy kis fennakadás, nem is értettem, hogy miért kérdezte meg, hogy le akarok-e vele feküdni. Megalázó volt a kérdés. Több szempontból is. Hát nem adta a testem egyértelmű jelét annak, hogy akarja őt és minden porcikáját. És nem akarok lefeküdni vele. Szeretkezni szeretnék. Mindig. Ez biztos, hogy elmúlik, de egyelőre nem ebbe az irányba megyünk, pedig fel vagyok rá készülve.
Viszonylag nyugodt éjszakát követően együtt ébredtünk. Szeretek mellette lenni, amikor felébredek. Elég egy pillantást vetnem rá és máris kipattan a szeme. Reggeli, majd megint az a fránya búcsú.
Tegnap este azt kérte, hogy ne jöjjünk haza. Egyáltalán. Hogy maradjunk ott vele. Nagyon jó lenne, és sokat gondolkozom a kivitelezésén. Egy probléma van, amire nem találok megoldást.
Miután a népség felkelt, reggelit készítettünk. Illetve ő az aprónépnek hozott péksüteményt, míg én a 3 felnőttnek (közben kiegészültünk jövendőbeli anyósommal is) készítettem villásreggelit. Beszélgettünk, majd elmentünk a romokat eltakarítani. Ez nem volt olyan vészes, hiszen valaki volt olyan kedves, és rendet rakott.
Ebéd előtt nekiálltunk Monopolyzni. Én még nem játszottam ilyet, az én időmben nem volt még ilyen, de eléggé hasonlít a Gazdálkodj okosanra. Játszottunk, megebédeltünk, majd egy kis kitérőt követően folytattuk a játékot.
Mivel a kicsim még nem tud olvasni és számolni sem olyan szinten, ami ehhez szükséges, ő kirekesztett lett. Egy ideig dobott és lépegetett. Majd elunta és kezdte felhívni magára a figyelmet. Érthető. Egy darabig nyüglődött, és elment legozni. A másik szobába, egyedül. A játék nagyon elhúzódott, én pedig láttam, hogy a kisfiam egyedül legót rak. Majdnem megszakadt a szívem. Kiszálltam a játékból és odamentem hozzá. Nagyon aranyos volt, mondta, hogy ő nem kér többet tőlem, csak azt, hogy legyek ott vele. Pihenhetek is, ha fáradt vagyok, csak nézzem, ahogy ő játszik. És ez a szöveg végképp betette a kaput nálam. Úgy éreztem, hogy ez nekem sok. Hogy nem tudom ezt vállalni. Elkezdtem pakolni. Gondoltam, amíg elviszi a lányokat, én hívok egy taxit és angolosan lelépünk. Hiszen nekem a kisfiammal kell foglalkoznom, aki egy csodálatos kis lény, és más örülne, ha fele ilyen aranyos gyereke lenne, mint amilyen nekem van. Nem lehetek olyan önző anya, aki a saját gyerekét beáldozza az önös érdekei miatt. A mutatvány a gyerekülésen bukott meg, hiszen az az ő autójában volt.
Miután hazaért, teljesen passzívvá váltam. Nem direkt. Inkább magam akartam büntetni, semmint őt. Haragudtam magamra, és haragudtam rá. Nem kívántam semmit sem enni, sem inni, sem nassolni. Még a közeledését is visszautasítottam. Nem is tudom, mit csináltam volna magammal legszívesebben. Még sétálni sem volt kedvem. Pedig megbeszéltük, hogy megnézzük szerelmünk zálogát.
Szegény nagyon nem tudta, hogy mi van és azt sem, hogy mit kezdjen velem. Aztán persze nagy nehezen elmondtam neki, hogy mi bánt. Nem tudom, hogy megértette-e. Inkább kimentem sírni, nem akartam zavarni. De nem jött utánam. Már nem szeret.
Aztán visszamentem hozzá, adtam neki egy jóéjt puszit, és megölelt. Még a pizsifelsőmet is feltűrte - gondolom azért, hogy a tesünk egymáshoz érjen. Aztán persze a közös orgazmusig meg sem álltunk. Közben volt egy kis fennakadás, nem is értettem, hogy miért kérdezte meg, hogy le akarok-e vele feküdni. Megalázó volt a kérdés. Több szempontból is. Hát nem adta a testem egyértelmű jelét annak, hogy akarja őt és minden porcikáját. És nem akarok lefeküdni vele. Szeretkezni szeretnék. Mindig. Ez biztos, hogy elmúlik, de egyelőre nem ebbe az irányba megyünk, pedig fel vagyok rá készülve.
Viszonylag nyugodt éjszakát követően együtt ébredtünk. Szeretek mellette lenni, amikor felébredek. Elég egy pillantást vetnem rá és máris kipattan a szeme. Reggeli, majd megint az a fránya búcsú.
Tegnap este azt kérte, hogy ne jöjjünk haza. Egyáltalán. Hogy maradjunk ott vele. Nagyon jó lenne, és sokat gondolkozom a kivitelezésén. Egy probléma van, amire nem találok megoldást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése