Reggel nem kelt fel, amikor indultam. A gyerek mondta, hogy adjak neki egy puszit és átadja neki.
Csendben telt a nap. Azonban úton hazafelé felhívott. Pont, mint régen...
S bár a távolban volt dolga, éjszaka megint hazajött.
Sajnos a gyerek megbetegedett. Vigyázott rá és teljes erőbedobással ápolta.
Nagyon jól esett.
2012. március 30., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése