Ahogy gondoltam, nem ment egyszerűen. Már felkelni is nagyon nehéz volt.Egész nap nem jelentkezett.
A gyerek műsorozott, hogy miért nincs itt, és így nem hajlandó úszni menni. De az uszi végén már a jó oldalát látta: így legalább velem alhat az éjjel.
Sőt, este is csak 10 percet beszéltünk. Ez már a vég kezdete...
2012. január 3., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése