Már régen megszerveztem ezt az estét.
Munkahelyi és magán dolgom végeztével elmentem az albiba. Egyből odataláltam. Kicsit várnom kellett rá, aztán meggyőződtem arról, hogy milyen körülmények között él. És ez nagyon nem tetszett nekem. Küldetésemnek tekintem ennek a helyzetnek a mielőbbi rendezését.
Miután lepakoltunk, bementünk a városba, tömegközlekedtünk. Kicsit túlmenktünk, de azért megtaláltuk a célhelyet. A helyszín a Paul's bistro volt. Azért választottam ezt a helyet, mert úgy hirdették magukat, hogy mindennap más az étlap. Ez ugyanis attól függ, hogy a szakácsnak éppen mit van kedve főzni és mihez talál alapanyagot a piacon, és mint tudjuk, az én édes kicsi páromnak is volt már ilyen jellegű elképzelése.
Szerencsére nem lőttem mellé. Nagyon kedves volt a pincér, segített nekünk dönteni. Előétel pirított libamáj volt. Nagyon nagyon finom készítették el. Valami isteni volt. Aztán a steak. Hát az valami fenomenális volt. És a körítés is nagyon finom volt. Sajnos a desszert kínálat nem volt valami jó, így a drágám felvetette, hogy mi lenne, ha elmennénk a jégbüfébe. Megállt bennem az ütő. Hát nem ronthatja el a meglepetésemet! Volt már ott. Király. A Republic is írt már róla dalt. Na, itt már kezdtem megnyugodni, ugyanis az én jeges helyem most nyílt, és ez már régi dal.
Elmentünk a jégbüfébe, tök jópofa volt. Minden jégből van, jó a hangulata, finomak a koktélok, még a forró leves is finom volt. Kifelé pedig a megfagyott Han Soloval is találkoztunk.
Aztán romantikus sétába kezdtünk az esőben (Hóesésben jobb lett volna).
Feloldottam gátlásaim és beadtam a derekam.
Az alvással gondjaink voltak, mert kicsi volt a hely, és nehezen viselte azt, hogy nem bújhat hozzám.
2012. január 20., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése