Kettős mérce

Viszonylagos nyugalomban telt a hétvége, távol egymástól. Szombaton nem nagyon akartam beszélgetni vele, mert egyrészt nem akartam vitatkozni, másrészt pedig nem akartam elrontani a napomat.

Vasárnap beszéltünk. Na, ettől akartam magam megkímélni szombat este. Több közös program lehetőséget vázoltam fel. Persze a lányai mindegyikben találtak kifogást. Mellettük szóljon, hogy volt építő jellegű észrevételük is.

Csak azt nem értem, hogy minek töröm magam, hogy mindenki jól érezze magát, amikor mások elég gyakran tesznek arról, hogy nekem ne legyen jó. Vajon kötelességem nekem ezt eltűrni? Egyébként nekem ki szervez utazást? Mindegy.

Már többször is jeleztem, hogy egy dologtól nagyon kiborulok. Mégpedig a kettős mérce. Nekem ebben nagyon hosszú ideig részem volt, és nem vagyok hajlandó eltűrni. Már többször szóltam, de sosem tulajdonított nagy jelentőséget neki. Pedig jó lenne, ha elgondolkoznál ezen, mert ha mindig elengeded a füled mellett, akkor nem jó irányba mennek majd a dolgok.

Hogy most mi volt a kettős mérce? A lányaid azt mondták, hogy menjünk már csütörtökön síelni, igaz?
Amikor én kértem, hogy maradj itthon pénteken (nem minden héten, csak 1x-1x), akkor a válasz az volt, hogy értekezlet van, amit sem más időpontra áttenni, sem elmulasztani nem lehet. Akkor hogy is van ez?

Ja, és az edzésről nem lehetett hiányozni, amikor Bécsbe szerettünk volna menni. Ha síelni megyünk, akkor lehet? Nem értem.

Számtalanszor elmondtam már, hogy ha a lányaidról van szó, akkor nem vagy képes objektív lenni és nem vagy képes más érzéseit figyelembe venni. Tudom, hogy Téged nem érdekel, de ha komolyan tervezel velem, akkor figyelned kellene erre, mert ez engem nagyon bánt.

Azt szeretném rögzíteni, hogy az elkövetkezendő időszakban van egy kifejezetten sordöntő kérdés. Sokat befolyásol a lányaiddal való kapcsolatomon, ezáltal kapcsolatunkon is, hogy ez hogyan alakul.