A legrosszabb hétvége

Pedig olyan szépen indult. Időben érkezett, szépen megvacsoráztunk, majd összerakta az újonnan érkezett bútort.

Reggel olyan korán ébredtünk, hogy volt időnk egy kis huncutkodásra is. Aztán mentünk anyuékért és elindultunk. Az út jó hangulatban telt, mint mindig és a nap is úgy indult, mint mindig.

Aztán mikor kimentem, a fiúk már elég jól álltak, de nem volt gond, még aranyosak voltak és a munka is szépen haladt. Aztán nem emlékszem a pontra, amikor megfordultak az események. Teljesen kezelhetetlen lett. Minden témában mindenkinek ellent mondott és nem foglalkozott a jó szóval. Hiába beszélt neki akárki, nem foglalkozott vele, direkt az ellenkezőjét csinálta. Aztán amitől teljesen kiakadtam az az volt, hogy veszélybe sodorta a gyerekemet. Bevitte a disznók közé. Értem én, hogy szelídek, de akkor is kiszámíthatatlanok. Felelőtlenül kihasználta azt, hogy a gyerek feltétlenül megbízik benne. Szerencsére nem történt semmi, de akár még történhetett is volna. Aztán a leginkább az tette be a kaput, hogy a gyereket hergelte. Már amúgyis mindenki fáradt volt és idegesítette a gyerek vinnyogást, de csakazért is piszkálta. Az volt a legrosszabb, hogy teljesen tehetetlen voltam. Szép szóval kértem, de totál átnézett rajtam. Még sosem láttam ilyennek szerencsére, mert eléggé megijesztett. Ott, akkor nem szerettem. Szégyenkeztem miatta, és mindenki (ideértve a szüleimet is) teljesen meg volt rökönyödve. Soha, senki nem hozott még ilyen helyzetbe. Megrémített a sok elfojtás, ami kijött belőle az alkohol hatására.

Nagy nehezen hazaértünk, nem volt vele gond, lefeküdt aludni. Éjjel helyet cseréltünk, de nem volt komolyabban másnapos.

Reggel, miután szembesítettem az előző nap történtekkel, úgy tűnt, mintha szégyellné magát, valószínűleg így is volt. Nagyon hízelgett.

Míg aludtam, leszedte a karácsonyfát, kicsit elrendeztük a lakást, megebédeltünk, majd filmet néztünk.

Vacsora közben megemlítette, hogy a nagyobbik lánya kinőtte a sífelszerelését. Hú, nagyon bepörögtem. Miért nem lehet időben szólni? 2 hete még jó volt? Meg most akkor nem elég, hogy elvisszük őket síelni, még nekünk kell venni neki ruhát? Meg felajánlotta azt a felszerelést, amiben tavaly én voltam. De hát ugye nekem nem kell, majd szerzek magamnak, megoldom, ügyes lány vagyok.

Már eleve rosszul indult a dolog, hiszen csak miattuk megyünk 4 napra, ami nekem plussz szabadságot jelent, annak ellenére, hogy az adventi vásár idején nem lehetett kihagyni a pénteki edzést, most meg ugye ki lehet és ez eléggé rosszul érint.

Persze ő egy megoldandó feladatnak tekinti. Remélem, hogy nem az indulás reggelén próbálják majd megoldani, hiszen nem azért veszek ki szabadságot és utazom el egy nappal előbb, hogy a válogatásból adódó hisztit hallgassam. Bár nem is tudom minek húzom fel magam előre, amikor még nem is biztos, hogy elmegyünk.

Aztán megsértődött, fenyegetőzött, hogy a továbbiakban nem fog elmondani semmit, meg hogy el fogom üldözni. Hát akkor menjen. Sokat harcoltam már ezért a kapcsolatért, de kezdek belefáradni. Ennyire reménytelen még nem volt soha ez a kapcsolat. És ki szeret célok nélkül küzdeni?

Nem beszélt velem, és mivel utálom azt a hideg csendet, amit ilyenkor produkál, inkább bementem olvasni, amíg ő filmet nézett. Film után beszélgettünk egy kicsit. Az a baj, hogy nem képes az én fejemmel gondolkodni. És nem érti, hogy mi bánt engem. Ettől függetlenül állítólag (szerinte) nem állhat semmi közénk. És arra döbbentem rá, hogy nem viccből mondja, hogy addig van demokrácia, amíg az van, amit ő akar. Tök komolyan mondja.

És ezzel legalább pont került a 2 hetes dilemmám végére.