2010. október 8., péntek

Rándevú

Régen volt már olyan, hogy tőlünk teljesen független helyen találkozzunk. Ezúttal (is) az egyik legnagyobb bevásárlóközpont volt a cél. Ő már korábban ott volt, mert dolga volt, én pedig "munkából" mentem oda.

Ebéd után felmetünk a tetőteraszra, ahol romantikáztunk egy kicsit. (Nem is kicsit :)) Az elsődleges célom az volt, hogy eltereljem a gondolatait. Talán többé-kevésbé sikerült is. A lehetőségekhez mérten meg is szeretgettük egymást. Aztán egy kis édesség, majd irány a kedvenc lakberendezési áruházamba. Ő egy kicsit előbb ért (hogy miért, azt inkább ne firtassuk...), de rövidesen én is odaértem. Ő már nézte az ágyneműket, de sajnos nem találtuk azt, amit kinéztem. Teljesen elveszett volt ebben a boltban. Nem is tudtam nagyon kezelni, így jobbnak láttam, hogy ha ezt a vásárlást önállóan folytatom. Ezt ő innen tudja meg...

Miután elköszöntünk egymástól, megvártam, amíg elindul, és bevetettem magam a vásárlásba. Jó sok mindent vettem...

Amikor kikanyarodtam, az jutott eszembe, hogy amikor utoljára itt voltam, akkor hazáig beszélgettünk, úgyhogy fel is hívtam. Régen beszélgettünk már így. Valahogy a személyes találkozások alkalmával nem beszélünk olyan mély dolgokról, vagy csak ritkán. Nekem hiányzott már. Szerencsére ő is vevő volt rá.

Aztán volt egy kis duzzogás... Nem szeretem a konkurenciát. Viszont teljesen korrekt, hogy őszintén (?) elmondja ezeket a dolgokat is nekem.

Kis higgadás után azonban tudtuk ott folytatni, ahol abbahagytuk. És ez (is) jó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése