Mát hetekkel ezelőtt egyeztettük ezt a hétvégét. Nála. Minden gyerekkel együtt. Közben azt is kitalálta, hogy nem elég nagy így a család, jöjjön más is :)
A gyerekem egész héten megőrjített, hogy mikor indulunk már. Mondtam neki, hogy ha már úton leszünk, nem fog ennyire örülni. De szerencsére nem volt vele gond. Mivel időben tudtunk indulni, a nagyvárosban sem volt túl nagy a forgalom, bár a gyerek anyagcseréje nyilván hosszú úton változik meg :)
Már a célegyenesben el kezdett hisztizni, hogy neki wc-zni kell. Persze mire az autópályán nagy nehezen találtam olyan helyet, ahol nincs korlát, közölte velem, hogy mégsem kell. Ennek hevében persze nem ott mentem le az autópályáról, ahol ideális lett volna, így más irányból közelítettem. Meg is lepődött a drága, amikor meglátott...
Aztán átcuccoltunk a kocsijába, majd hazamentünk. Kis tárlatvezetés, elsősorban a gyereknek, majd elment a csajokért. Miután visszértek, kezdetét vette a nagyüzei gyerekzsivaj. Nekem nagyon tetszett. Közös vacsi, majd Megasztár nézés.
Mi korábban lefeküdtünk, de persze nem tudtunk ellenállni egymásnak...
A közös reggeli készítés után közös reggeli. Játék, beszélgetés, főzés. Mivel mindenki nagyon lusta volt, így nem fedeztük fel a környék szépségeit. Még az ebédet is úgy rendeltük.
Aztán délután átmentünk a nagytestvérhez. A sarokban állt egy dob. Ezt inkább nem részletezem. Aztán nekiálltak x-boxozni. És alapvetően nem rajongok ezekért a dolgokért, és ezúttal nem is volt szerencsés, hiszen túl sok volt a türelmetlen gyerek. A végefelé már nekem is elment a kedvem, hiszen az én gyerekem nagyon elfáradt és nagyon nyűgös lett, a többiek viszont még játszottak. Menjünk haza kettesben? Menjen haza mindenki? De ők még nem fáradtak. Próbáltam nyugtatni, közben a lelkismeretem háborgott. Ilyenkor vajon mi a helyes? Mit kell tenni? Kinek kedvezzek? Szerencsére egy kompromisszumos megoldás volt, így ezt elfogadtuk.
Vacsira palacsintasütés, majd X-faktor nézés.
Másnap reggeli után nekiálltunk főzni, közben a gyerekek tanultak, illetve egyéb feladatokkal foglalták el magukat. Kikérdeztem a leckét (attól, aki ezt hagyta), főzőcskéztem, mosogattam. Közösen megterítettünk. Gyakorlatilag mindenkinek megvolt a saját feladata.
Aztán megérkeztek az ebéd vendégeink is. Köztük az ő anyukája. Kedves volt velem (talán kicsit túlzottan is), de úgy láttam, hogy az én gyerekem teljesen levette a lábáról.
Az ebéd után még beszélgettünk kicsit, majd útnak indultunk. Nagyon jó időt futottunk annak ellenére, hogy még meg is álltunk.
Nagyon jól éreztük magunk. Azt hiszem, el fogunk még menni.
A gyerekem egész héten megőrjített, hogy mikor indulunk már. Mondtam neki, hogy ha már úton leszünk, nem fog ennyire örülni. De szerencsére nem volt vele gond. Mivel időben tudtunk indulni, a nagyvárosban sem volt túl nagy a forgalom, bár a gyerek anyagcseréje nyilván hosszú úton változik meg :)
Már a célegyenesben el kezdett hisztizni, hogy neki wc-zni kell. Persze mire az autópályán nagy nehezen találtam olyan helyet, ahol nincs korlát, közölte velem, hogy mégsem kell. Ennek hevében persze nem ott mentem le az autópályáról, ahol ideális lett volna, így más irányból közelítettem. Meg is lepődött a drága, amikor meglátott...
Aztán átcuccoltunk a kocsijába, majd hazamentünk. Kis tárlatvezetés, elsősorban a gyereknek, majd elment a csajokért. Miután visszértek, kezdetét vette a nagyüzei gyerekzsivaj. Nekem nagyon tetszett. Közös vacsi, majd Megasztár nézés.
Mi korábban lefeküdtünk, de persze nem tudtunk ellenállni egymásnak...
A közös reggeli készítés után közös reggeli. Játék, beszélgetés, főzés. Mivel mindenki nagyon lusta volt, így nem fedeztük fel a környék szépségeit. Még az ebédet is úgy rendeltük.
Aztán délután átmentünk a nagytestvérhez. A sarokban állt egy dob. Ezt inkább nem részletezem. Aztán nekiálltak x-boxozni. És alapvetően nem rajongok ezekért a dolgokért, és ezúttal nem is volt szerencsés, hiszen túl sok volt a türelmetlen gyerek. A végefelé már nekem is elment a kedvem, hiszen az én gyerekem nagyon elfáradt és nagyon nyűgös lett, a többiek viszont még játszottak. Menjünk haza kettesben? Menjen haza mindenki? De ők még nem fáradtak. Próbáltam nyugtatni, közben a lelkismeretem háborgott. Ilyenkor vajon mi a helyes? Mit kell tenni? Kinek kedvezzek? Szerencsére egy kompromisszumos megoldás volt, így ezt elfogadtuk.
Vacsira palacsintasütés, majd X-faktor nézés.
Másnap reggeli után nekiálltunk főzni, közben a gyerekek tanultak, illetve egyéb feladatokkal foglalták el magukat. Kikérdeztem a leckét (attól, aki ezt hagyta), főzőcskéztem, mosogattam. Közösen megterítettünk. Gyakorlatilag mindenkinek megvolt a saját feladata.
Aztán megérkeztek az ebéd vendégeink is. Köztük az ő anyukája. Kedves volt velem (talán kicsit túlzottan is), de úgy láttam, hogy az én gyerekem teljesen levette a lábáról.
Az ebéd után még beszélgettünk kicsit, majd útnak indultunk. Nagyon jó időt futottunk annak ellenére, hogy még meg is álltunk.
Nagyon jól éreztük magunk. Azt hiszem, el fogunk még menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése