2010. október 7., csütörtök

Egy nehéz este

Mikor hazaértünk, kisfiam meglátta a múlt héten készült fotónkat, amin táncolunk. Egyből megkédezte, hogy ez az esküvőnkön készült? Aztán elcsüggedt, mert ő akart lenni a gyűrűszolga... :)

Délután házimunkát végeztem, aztán vacsit készítettem, mert volt egy olyan spúrom, hogy jönni fog. Mintha utalt volna rá.

Vacsi elkészült, de telefon sehol. Azt hittem, hogy totálisan meg akar lepni, és csak az ajtó elől fog telefonálni. Nem irreális - volt már erre példa...

Aztán 7 óra után megtörten telefonált. Nem úgy alakult a napja, ahogy tervezte és ezen kívül az élete egy része is bizonytalanná vált. Gyorsan tisztáztuk, hogy később beszélünk.

Ezt is tettük. Elég nyugtalan voltam, mert gondterhelt volt a hangja. Nagyjából az történt, amire a rosszabb verzió szerint számítottunk. De még mindig nem biztos. És talán a bizonytalanság az, ami a legrosszabb. Mindenféle ingerek érik, amik őrlik. Persze túl büszke ahhoz, hogy ezt elmondja. Biztos, hogy jár az agya, utakat keres látom rajta. De meg nem osztja velem :(

Aggódom érte. Több szempontból is. Ha rossz a kedve, kincs kihez bújnia. Nincs, aki megsimogassa a buksiját. Mert aki ezt megtenné, messze van tőle. Most először érzem a köztünk lévő fizikai távolság terhét.

A másik, amiért aggódom, az egészsége. Alapjában véve magában őrlődő típus és ez az ő korában ( :)) már veszélyes lehet. Pláne az előzmények érdekében. Szívem, próbálj meg kikapcsolni, ne őrlődj! Bármi lesz, megoldjuk. Melletted állok. Mindig. Ezt tudnod kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése