Úton lefelé a hullámvasúton...

Nem indult jól a mai nap. Komoly beszélgetés. Megbántották. Csalódott. És részben igaza is van. De vajon ilyenkor mit kell tennem?

Békén hagyni és nem keresni. - De akkor nem tudja, hogy mennyire aggódom érte.

Felhívni és meghallgatni a gondolatait. - Nem akarok a terhére lenni. Ha úgy gondolja, akkor felhív és megosztja velem. A kétségeit. A kérdéseit. Az érzéseit.

Együtt kellene lennünk. De mit is mondhatnék? Mivel tennék jobbat? Ha biztosítanám arról, hogy mennyire szeretem, vagy hagyjam, hogy visszatérjen az életébe? Hogy megnyugodjon. Hogy higgadtan végig gondoljon mindent.

Vajon mi a helyes? Amíg ez kiderül, addig úgyis bedilizek...

Egy biztos. Nekem van időm.