Hosszas várakozás után felkelt a nap. Az a nap, amikor találkozunk. Szokatlanul sokat leszünk együtt. Közel 48 óra egymás közelében. Bár titokban, mégis sokkal többet, mint eddig bármikor.
Több okból sem aludtam az éjjel. Valami véget ér, s talán valami jó kezdődik (vagy folytatódik :)? )
Más okból is fontos ez a nap. Valami véget ér. Ami sohasem jó. Azonban minden ami véget ér egyben egy új kezdetét is jelenti. Persze ilyenkor az ember tele van fájdalommal és bizonytalansággal.
Ez így van. Bennem még komoly kétségek is voltak, hogy egyáltalán sikerül-e, de szerencsére nem volt gond, és viszonylag rövid idő múltán el is tudtunk indulni. Nagyon jó időt futottunk annak ellenére, hogy 3x meg kellett állnunk kisebb technikai szünetekre.
Korán érkeztem, korábban mint Ő. Ez természetes, hiszen később tudott indulni és messzebbről is jött. Vártam, hogy újra lássam. És jött is. Úgy mint máskor is varázslatosan, kedves mosollyal az arcán. A "tömegben" egymás tekintetét kerestük, de nem találtuk. Pedig mindketten mindent megtettünk érte.
Amint beléptem, persze egyből elkaptak kollégák/barátok/ismerősök, akik lefoglaltak, de én csak őt kerestem, de nem találtam. Szerencsére azért megkerült :)
A kötelező programok után azonban végre találkozhattunk. Nála. Egyelőre csak egy órára, mert a hivatalos program erre kényszerített minket. Várt. Nagyon várt. Csodálatos volt. Elvarázsolt, magába szippantott. Elvesztünk, eggyé lettünk. Aztán valahogy visszatértünk és rohannom kellett, el ne késsek.
Amikor ezt leírja, akkor mindig annyira elcsüggedek. Nem akarom, hogy azt gondolja, hogy rossz lány vagyok. Mert nem. De annyira vágyom Rá. És olyan ritkán találkozunk, hogy egyszerűen ezt hozza ki belőlem. (Lehet, hogy ettől most elmenekül:) én nem csak "azt" akarom tőle!
Vacsora együtt, tisztes távolságban. SMSek, aztán végre egy tánc együtt. Megint csak az enyém.
Jó vele táncolni. Bár a kollégáim megjegyezték, hogy jött értem a szőke herceg, én meg elmentem vele táncolni. Biztos savanyú a szőlő :) Egyébként - ha nem tudtad volna - folyamatosan csak a Tiéd vagyok...
Aztán lassú felszívódás.
A felszívódás tényleg nagyon lassú volt. Sajnos megint nem tudtam egy kedves kollégát lekoptatni, a szó szoros értelmében úgy kellett meglógnom. Szegény barátnőmre hagyományoztam az illetőt...
Követem, utolérem, együtt érünk be a szobába.
Egy apró momentumról megfeledkeztél, Drága! Tudod, az sms... Épp a dvd-t próbáltuk megnézni, amikor jött egy sms. Még poénkodtam is, hogy: csak nem a másik csajod az? És elkomolyodott. Ennek nem nagyon örültem. Meg is sértődtem. Nagyon rosszul esett. Az életem nyitott könyv előtte, egyáltalán nincs titkom, neki pedig jön egy sms. Nem baj ha van, csak tudjak róla... Aztán annyira behergeltem magam, hogy le kellett mennem a kocsiba egy kicsit lehiggadni. De aztán persze nem tudtam ellenállni neki... De ez a szeretkezés valahogy más volt, mint a többi. Neki az esett rosszul, hogy nem bízom benne. Nekem az esett rosszul, hogy újabb konkurencia jelent meg a színen. Ennek kapcsán a szerelmeskedésünkbe némi (lelki) fájdalom is vegyült, amely még meghittebbé tette és a közös orgazmus adta a végső feloldozást.
Elmerülünk egymásban, többször, hosszasan. Élvezzük, hogy nem kell sietnünk. Még filmet is nézünk...
Eljön egy pillanat amikor csendben kell lennem :))
És csendben is maradok:))
Mert jó.
Legközelebb azért majd állj a sarkadra :) És bocsánatot kérek azért, hogy fájdalmat okoztam.
Együtt alszunk. Együtt ébredünk.
Bár túl sokat nem aludtunk, mert a villamos természetesen az ablakunk alatt csilingelt. Aztán voltak próbálkozások a visszaalvásra, de állandóan "felnéztük" egymást. Jó volt nézni, ahogy alszik. Béke, nyugalom és boldogság volt az arcán. Mosolygott álmában... Kis ijedtség részemről (konkrétan teljesen ráparáztam), hogy mi lesz ha esetleg közös gyermekünk már megfogant. Ő teljesen higgadt volt. Még nevet is adott neki :) Arra azért kíváncsi lennék, hogy éles helyzetben hogyan reagálna...
Kötelező programok, majd közös reggeli a mekiben. Együtt.
Ebéd után megnéztük a meccset. Nála. Elkövette ugyanazt a hibát, amit én az előző nap: kicsit becsípett :) Ennek megfelelően én vezettem a hullaszállítót. Jaj, nagyon ciki volt. Vagy 5x lefulladtam, mert annyira izgultam. Meg akartam neki felelni. Ez triplán gáz, mert a saját kocsimmal 5 év alatt sem fulladok le ennyiszer. Visszafelé már nem is merte odaadni a kocsit :)
Néztük a meccset, de édesem elaludt, ugye elnyomta a maligán :)
Kötelező programok, majd ismét nála. Baj van. Kellemetlen telefonok és SMSek érkeztek. Rossz kedvű. Nincs egyedül. Már van egy bizalmasunk...
Úgy tűnik, a rosszkedvem egy másodperc alatt elillan, ha velem van.
Záróprogram, ahol egy idő után egymás mellé keveredünk. Együtt vagyunk, együtt szaunázunk, pihenünk, majd öltözünk és együtt megyünk. A nagyvárosi közlekedési eszközzel...
Ahhoz képest, hogy arról volt szó, hogy nem találkozhatunk ezen a programon, többször is ügyesen összefutunk. Szerencsésen elveszítjük a társainkat, így egymásra vagyunk utalva. Csúszdázunk, gőzfürdőzünk, szaunázunk, pihenünk. És szerelmet vallunk egymásnak :)
Aztán kocsiba ugrunk és ki a természetbe. Próbálom óvatosan a motorháztetőre fektetni, hogy együtt nézzük a csillagokat. Mindegy mit csinálunk. Minden jó. Együtt.
Óvatosan? Én nem így emlékszem... Ellentmondást nem tűrően felkaptál és feldobtál a motorháztetőre :) Az első gondolatom az volt, hogy a fehér nadrágom piszkos lesz az autón lévő bogaraktól. A második az, hogy hmmmm. Ez akár még jóóóóóóóóó is lehet :) De aztán harmadikra rájöttem, hogy nem lehet :(
Vissza a szobába, összebújunk. Még filmet is nézünk, míg el nem alszunk. Hosszú film már két este néztük de még mindig nem értünk a végére...
Bódi Margót csókoltatom ;)
Együtt alszunk. Együtt ébredünk.
Érdekes, azt mondta nekem, hogy nem szereti a hosszabb fizikai kontaktust. Ehhez képest kéz a kézben alszunk el. Amikor erre rájövök, akkor óvatosan kihúzom a kezem a kezéből, hogy ne legyek a terhére és arra is figyelek, hogy ne ébredjen fel. De a következő ébredésnél megint ott van. És újra és újra. Akkor most hogy is van ez?!
Ja, és viccből megkérte a kezem.
Aztán futás. Épp, hogy beérünk.
Véget ért, el kell válnunk. Megcsókolom. Ott, a sok ember között. Talán senki sem látott. Meg kellett csókolnom.
Aztán indulás haza.
Én lélekben feltettem a lakatot.
Jó veled. Mindig.
Több okból sem aludtam az éjjel. Valami véget ér, s talán valami jó kezdődik (vagy folytatódik :)? )
Más okból is fontos ez a nap. Valami véget ér. Ami sohasem jó. Azonban minden ami véget ér egyben egy új kezdetét is jelenti. Persze ilyenkor az ember tele van fájdalommal és bizonytalansággal.
Ez így van. Bennem még komoly kétségek is voltak, hogy egyáltalán sikerül-e, de szerencsére nem volt gond, és viszonylag rövid idő múltán el is tudtunk indulni. Nagyon jó időt futottunk annak ellenére, hogy 3x meg kellett állnunk kisebb technikai szünetekre.
Korán érkeztem, korábban mint Ő. Ez természetes, hiszen később tudott indulni és messzebbről is jött. Vártam, hogy újra lássam. És jött is. Úgy mint máskor is varázslatosan, kedves mosollyal az arcán. A "tömegben" egymás tekintetét kerestük, de nem találtuk. Pedig mindketten mindent megtettünk érte.
Amint beléptem, persze egyből elkaptak kollégák/barátok/ismerősök, akik lefoglaltak, de én csak őt kerestem, de nem találtam. Szerencsére azért megkerült :)
A kötelező programok után azonban végre találkozhattunk. Nála. Egyelőre csak egy órára, mert a hivatalos program erre kényszerített minket. Várt. Nagyon várt. Csodálatos volt. Elvarázsolt, magába szippantott. Elvesztünk, eggyé lettünk. Aztán valahogy visszatértünk és rohannom kellett, el ne késsek.
Amikor ezt leírja, akkor mindig annyira elcsüggedek. Nem akarom, hogy azt gondolja, hogy rossz lány vagyok. Mert nem. De annyira vágyom Rá. És olyan ritkán találkozunk, hogy egyszerűen ezt hozza ki belőlem. (Lehet, hogy ettől most elmenekül:) én nem csak "azt" akarom tőle!
Vacsora együtt, tisztes távolságban. SMSek, aztán végre egy tánc együtt. Megint csak az enyém.
Jó vele táncolni. Bár a kollégáim megjegyezték, hogy jött értem a szőke herceg, én meg elmentem vele táncolni. Biztos savanyú a szőlő :) Egyébként - ha nem tudtad volna - folyamatosan csak a Tiéd vagyok...
Aztán lassú felszívódás.
A felszívódás tényleg nagyon lassú volt. Sajnos megint nem tudtam egy kedves kollégát lekoptatni, a szó szoros értelmében úgy kellett meglógnom. Szegény barátnőmre hagyományoztam az illetőt...
Követem, utolérem, együtt érünk be a szobába.
Egy apró momentumról megfeledkeztél, Drága! Tudod, az sms... Épp a dvd-t próbáltuk megnézni, amikor jött egy sms. Még poénkodtam is, hogy: csak nem a másik csajod az? És elkomolyodott. Ennek nem nagyon örültem. Meg is sértődtem. Nagyon rosszul esett. Az életem nyitott könyv előtte, egyáltalán nincs titkom, neki pedig jön egy sms. Nem baj ha van, csak tudjak róla... Aztán annyira behergeltem magam, hogy le kellett mennem a kocsiba egy kicsit lehiggadni. De aztán persze nem tudtam ellenállni neki... De ez a szeretkezés valahogy más volt, mint a többi. Neki az esett rosszul, hogy nem bízom benne. Nekem az esett rosszul, hogy újabb konkurencia jelent meg a színen. Ennek kapcsán a szerelmeskedésünkbe némi (lelki) fájdalom is vegyült, amely még meghittebbé tette és a közös orgazmus adta a végső feloldozást.
Elmerülünk egymásban, többször, hosszasan. Élvezzük, hogy nem kell sietnünk. Még filmet is nézünk...
Eljön egy pillanat amikor csendben kell lennem :))
És csendben is maradok:))
Mert jó.
Legközelebb azért majd állj a sarkadra :) És bocsánatot kérek azért, hogy fájdalmat okoztam.
Együtt alszunk. Együtt ébredünk.
Bár túl sokat nem aludtunk, mert a villamos természetesen az ablakunk alatt csilingelt. Aztán voltak próbálkozások a visszaalvásra, de állandóan "felnéztük" egymást. Jó volt nézni, ahogy alszik. Béke, nyugalom és boldogság volt az arcán. Mosolygott álmában... Kis ijedtség részemről (konkrétan teljesen ráparáztam), hogy mi lesz ha esetleg közös gyermekünk már megfogant. Ő teljesen higgadt volt. Még nevet is adott neki :) Arra azért kíváncsi lennék, hogy éles helyzetben hogyan reagálna...
Kötelező programok, majd közös reggeli a mekiben. Együtt.
Ebéd után megnéztük a meccset. Nála. Elkövette ugyanazt a hibát, amit én az előző nap: kicsit becsípett :) Ennek megfelelően én vezettem a hullaszállítót. Jaj, nagyon ciki volt. Vagy 5x lefulladtam, mert annyira izgultam. Meg akartam neki felelni. Ez triplán gáz, mert a saját kocsimmal 5 év alatt sem fulladok le ennyiszer. Visszafelé már nem is merte odaadni a kocsit :)
Néztük a meccset, de édesem elaludt, ugye elnyomta a maligán :)
Kötelező programok, majd ismét nála. Baj van. Kellemetlen telefonok és SMSek érkeztek. Rossz kedvű. Nincs egyedül. Már van egy bizalmasunk...
Úgy tűnik, a rosszkedvem egy másodperc alatt elillan, ha velem van.
Záróprogram, ahol egy idő után egymás mellé keveredünk. Együtt vagyunk, együtt szaunázunk, pihenünk, majd öltözünk és együtt megyünk. A nagyvárosi közlekedési eszközzel...
Ahhoz képest, hogy arról volt szó, hogy nem találkozhatunk ezen a programon, többször is ügyesen összefutunk. Szerencsésen elveszítjük a társainkat, így egymásra vagyunk utalva. Csúszdázunk, gőzfürdőzünk, szaunázunk, pihenünk. És szerelmet vallunk egymásnak :)
Aztán kocsiba ugrunk és ki a természetbe. Próbálom óvatosan a motorháztetőre fektetni, hogy együtt nézzük a csillagokat. Mindegy mit csinálunk. Minden jó. Együtt.
Óvatosan? Én nem így emlékszem... Ellentmondást nem tűrően felkaptál és feldobtál a motorháztetőre :) Az első gondolatom az volt, hogy a fehér nadrágom piszkos lesz az autón lévő bogaraktól. A második az, hogy hmmmm. Ez akár még jóóóóóóóóó is lehet :) De aztán harmadikra rájöttem, hogy nem lehet :(
Vissza a szobába, összebújunk. Még filmet is nézünk, míg el nem alszunk. Hosszú film már két este néztük de még mindig nem értünk a végére...
Bódi Margót csókoltatom ;)
Együtt alszunk. Együtt ébredünk.
Érdekes, azt mondta nekem, hogy nem szereti a hosszabb fizikai kontaktust. Ehhez képest kéz a kézben alszunk el. Amikor erre rájövök, akkor óvatosan kihúzom a kezem a kezéből, hogy ne legyek a terhére és arra is figyelek, hogy ne ébredjen fel. De a következő ébredésnél megint ott van. És újra és újra. Akkor most hogy is van ez?!
Ja, és viccből megkérte a kezem.
Aztán futás. Épp, hogy beérünk.
Véget ért, el kell válnunk. Megcsókolom. Ott, a sok ember között. Talán senki sem látott. Meg kellett csókolnom.
Aztán indulás haza.
Én lélekben feltettem a lakatot.
Jó veled. Mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése