Annak rendje és módja szerint éjjel nem aludtam. Gondolkodtam. Róla. Rólunk. Vajon mi lesz a következő lépés?
Mivel a randink meghiúsulni látszott, elmentem tanulni, hogy lefoglaljam magam. Sajnos nem ment. Azt mondta, hogy hív. Igen, de mikor? Egy örökké valóság az egész.
11-ig bírtam. Aztán elrohantam egy kis bátorításért a barátnőmhöz. Aki persze tudta, hogy mit kell ilyenkor mondani... Próbált nyugtatgatni, de hiába. Aztán megszólalt végre a telefon (szerencse, hogy nem engedtem a vágynak, hogy megnézzem, le tud-e repülni a negyedikről...). Ő volt. Időt kért. És hogy késő délután hív. - De legalább jelentkezett. Él :)
Druszám elmondta, hogy mi fog történni, aztán hazajöttem, filmeket nézni. Kisvártatva megszólalt a telefon. Ismét ő volt. Átgondolta és jön. Hozzám. Felajánlottam neki, hogy találkozzunk semleges helyen, ahol tudunk beszélni. De ezt az opciót elvetette.
Megfogadtam, hogy nem faggatom. Hagyom beszélni. Amit akar, úgyis megosztja velem, ha megbízik bennem.
Az elvárt időben meg is érkezett. Ajtót nyitottam. Megcsókolt. Megölelt. Ami nagyon furcsa volt, az, hogy nagyon dobogott a szíve. Tőle szokatlanul tök komoly volt. Aztán belevágott. Elmondta nekem egy titkát, ami nagyon nyomta a szívét és tartott tőle, hogy hogyan fogok reagálni, ha megtudom. Soha nem fogom elfelejteni a könnyfátyolos szemét, ami a szemében tükröződött, amikor megkönnyebbült. Ahogy azt sem, ahogy előttem térdel és kapaszkodik a kezembe, miközben homlokát a kézfejembe fúrja...
A komoly beszélgetés után engedtünk vágyainknak. Nagyon zavart, hogy szomorú a szeme. Azt mondta, hogy ez sokáig fog tartani. Azért nem így lett :)
Közös meccsnézés, ismerkedés, pihenés, majd alvás.
Mivel a randink meghiúsulni látszott, elmentem tanulni, hogy lefoglaljam magam. Sajnos nem ment. Azt mondta, hogy hív. Igen, de mikor? Egy örökké valóság az egész.
11-ig bírtam. Aztán elrohantam egy kis bátorításért a barátnőmhöz. Aki persze tudta, hogy mit kell ilyenkor mondani... Próbált nyugtatgatni, de hiába. Aztán megszólalt végre a telefon (szerencse, hogy nem engedtem a vágynak, hogy megnézzem, le tud-e repülni a negyedikről...). Ő volt. Időt kért. És hogy késő délután hív. - De legalább jelentkezett. Él :)
Druszám elmondta, hogy mi fog történni, aztán hazajöttem, filmeket nézni. Kisvártatva megszólalt a telefon. Ismét ő volt. Átgondolta és jön. Hozzám. Felajánlottam neki, hogy találkozzunk semleges helyen, ahol tudunk beszélni. De ezt az opciót elvetette.
Megfogadtam, hogy nem faggatom. Hagyom beszélni. Amit akar, úgyis megosztja velem, ha megbízik bennem.
Az elvárt időben meg is érkezett. Ajtót nyitottam. Megcsókolt. Megölelt. Ami nagyon furcsa volt, az, hogy nagyon dobogott a szíve. Tőle szokatlanul tök komoly volt. Aztán belevágott. Elmondta nekem egy titkát, ami nagyon nyomta a szívét és tartott tőle, hogy hogyan fogok reagálni, ha megtudom. Soha nem fogom elfelejteni a könnyfátyolos szemét, ami a szemében tükröződött, amikor megkönnyebbült. Ahogy azt sem, ahogy előttem térdel és kapaszkodik a kezembe, miközben homlokát a kézfejembe fúrja...
A komoly beszélgetés után engedtünk vágyainknak. Nagyon zavart, hogy szomorú a szeme. Azt mondta, hogy ez sokáig fog tartani. Azért nem így lett :)
Közös meccsnézés, ismerkedés, pihenés, majd alvás.
Véget ért.
Nem vagy a szeretőm többé.
A szerelmem vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése