2010. június 27., vasárnap

Ilyen még nem volt

Reggeli torna után ezúttal én készítettem a kedvenc (kosher) reggelimet. Őt hét lakat alá zártam a szobába, mert nem örültem volna a kritikus pillantásainak.
Ezzel a dologgal nem tudok mit kezdeni. Nem lehetek mindig bezárva... Ha én főzök örömmel látom ott melettem. Igen, biztos beleszólnék... De ezen túl kell esni egyszer, aztán már nem olyan vészes...szerintem

Aztán viszlátszex(maraton), majd a (késői) reggeli rutin után felkerekedtünk ebédelni. A tónál. A mi tavunknál. Szuper ebéd, beszélgetés, romantikázás a vadászlesen. Aztán a búcsú. Utáltam nézni, ahogy távolodik az autója. Egyből összeugrott a gyomrom. S bár azt mondta, hogy csak holnap reggel hív, kb. fél óráig bírta :)

Vagy nagyon jó színész, vagy tényleg szeret. Hmmm.. .Nem segítek :)

Nem akarok számot vetni, hiszen mindig jó. Veled.

Azért összefoglalásként annyit mondanék, hogy ha a rád (ránk) váró dolgokat is végigcsináljuk együtt, akkor az olyan kötelék lesz, amit nehéz lesz szétrobbantani. Hiszen mindketten annyira vágyunk a boldogság után, és annyira összepasszolunk, hogy szinte már hihetetlen. Hiszem, hogy úrrá leszünk a ránk váró nehézségeken... Azt hiszem, megérdemeljük egymást. Miért ne sikerülhetne?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése