2013.03.01-03. Horror hétvége

Vidáman indult a hétvége. Felbuszoztam Pestre, hogy ne kelljen kétautózni hazafelé. Megálltunk a Hootersbe vacsizni. A hely csak annyiban különbözik a többitől, hogy szép, feszülő pólós, nagycicis lányok szolgálják fel az enni-inni valót. Azért a csirkeszárny sem volt kutya. Mivel későn értünk, nyertünk egy estét kettesben, amit végül reggel egy szuper szex-szel ünnepeltünk meg. Aztán a megbeszélt időpontban, 10-kor álltunk a ház előtt és vártuk a lányokat. Együk 11 perces, a másikuk 22 perces várakozást követően érkezett. Köszönés nuku. Mivel éhesek voltak, mentek reggelizni. Nem értem az anyjukat, hogy hogyan engedheti el őket étlen-szomjan... Majd végig hallgattuk, hogy milyen jó volt a kocsonyafesztivál. Az, amire mi miattuk nem jöttünk. Ezt követte a táblagép lefikázása, amit tőlünk kaptak. Nem voltam jó kedvemben, és ezt nem is rejtettem véka alá. Kimentünk Lillafüredre sétálni, majd ebédelni. Nem jártunk ott sem túl nagy sikerrel, bár próbáltam akklimatizálódni olyannyira, hogy még cukiba is meghívtam őket. Az én kérésemre elmentünk egy bútoros boltba, ahol találtam egy nagyon szép szőnyeget a szobájukba, elég jó áron. Egyből hívtam is a szerelmem, akinek szintén tetszett, viszont elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte a véleményüket. A kicsinek először tetszett, de miután a nagynak nem, már neki sem. Eléggé felidegesítettem magam. Az én házamba olyat veszek, amilyen én akarok. Senkinek semmi köze hozzá. Amennyit nálunk vannak, bármilyen csúnya dolgot el tudnak viselni. Mi közük hozzá? Haza akartam menni, de persze nem vitt ki a vonatra - állítólag azért, mert éjszakára nem enged el. Elmentünk a cukrászdába, ahová taxit akartam hívni, de nem engedte. Aztán visszamentünk a szállásra, illetve én a kocsmába mentem. Beszélgettem a csajokkal. Annak örültem, hogy nem csak én vagyok azon a véleményen, hogy milyen kis elkényeztetettek. Amikor nincsenek velünk, akkor nincs is nagy gond. Szépen megnéztünk egy romantikus filmet, majd épp lefeküdtünk volna aludni, beállítottak a lányok, hogy velünk alszanak, mert a másik szobában büdös van (állítólag). Na, ehhez aztán végképp nem volt kedvem, több okból sem, így szépen átmentem egy másik szobába, és semmilyen szagot nem éreztem. Egyébként sokkal jobb volt ott aludni, nem hallatszott az utca zaja. Azért mindenesetre jó lett volna, ha átjön, legalább megnézni... Reggel rám sem nézett, így eléggé berágtam. Mondtam neki, hogy vigyen ki az állomásra. Ki is vitt. Ott is hagyott magamra. Idegen városban, idegenek között. Hát nem gondoltam, hogy megteszi. Többször is fel kellett hívnom, mire aztán nagy nehezen visszajött. Elmentünk Ózdra a nagypapája tiszteletére létrehozott megemlékezésen. Elég érdekes volt. Most voltam először ilyenen. Sokkal rosszabbra számítottam. Inkább szórakoztató volt, mint meglepő. Miután mindenkit hazavittünk, beszélgettünk, majd veszekedtünk az úton. Még mindig nem értem, hogy miért nem mer konfrontálódni a lányaival. Magáért és miattunk. Aztán úgy leüvöltött, hogy utána azért nem beszélt velem, mert szégyellte magát, amint azt 2 óra kussolás után kinyögte. Én komolyan mondom, hogy kezdek ebbe belefáradni.