Viharos hétvége

Alapvetően békés volt a hétvége. Együtt főzőcskéztünk, kajálgattunk. Aztán délután birkóztak egy a fiúk. Én szóltam, hogy sírás lesz a vége - és az is lett. A gyerek bosszút akart rajta állni, ami egy gyomorszáj rúgásban manifesztálódott, de időben elkapta, a gyerek elveszítette az egyensúlyát és bekoccant a feje az asztal lábába. Persze a gyerek megsértődött. Részben jogosan. Mindkettejüknek igaza volt. Próbáltam igazságot tenni, meg a gyerek lelkében is elhelyezni a dolgokat. Nem sok sikerrel. Aztán vasárnap reggel a gyereknek volt több esze és bocsánatot kért. Aztán a volt férjem cseszegetett. Elég rosszul esett, hogy nem le velem, mert ez az egész elkerülhető lett volna. Úgy éreztem, hogy cserben hagyott. Sokat nem dobott a hangulatomon a mekis ebéd sem. Ja, és ez volt az első hétvége, amikor egy ujjal sem nyúlt hozzám. Ez már a házasság hozadéka?