Megint próbálkozunk az együttéléssel...

Már kedden délután megérkezett, hiszen másnap a környéken volt dolga. Összekötötte a kellemest a hasznossal.

Pont egyszerre értünk haza, elmentünk vásárolni és nagyon finom vacsit sikerült összeállítanunk: pipiropi mexikói mártogatóssal, zöldfűszeres grillezett camambert tzatzikivel és fokhagymás garnéla. Jól bekajáltunk aztán már csak pihegtünk.

Szerdán ment mindenki a maga dolgára, majd közösen részt vettünk a csapvizes Guiness Rekordon. Ami azért érdekes, mert tavaly ők csinálták először. Most pedig már átvette az egész ország. Aztán én visszamentem dolgozni, míg ők a gyerkőcömmel ott randalíroztak. Aztán meg engem vártak, mert nem volt kulcsuk.

Ismét közösen főzőcskéztünk (krumplifőzelék, pulykafasírt), aztán mindenki végezte a dolgát. Én a földeken dolgoztam, a gyerek játszott, az ember meg aludt. És olyan nagyokat horkolt, hogy felébredt rá. Este már nem volt szívem felébreszteni, így bementem aludni. Nem tudom, mikor jöhetett be. Mindenesetre hajnaltájt eléggé horkolt megint, így én menten a nappaliba aludni. Egyből észrevette, és kijött értem. Most csak a takarómat vitte be. Amikor még szeretett, akkor engem vitt be az ölében...