Reggel írt, hogy útközben meginvitál egy forró csokira. Mivel egy csokis fánk is befigyelt, viszonylag könnyen beadtam a derekam. Bár a melóból kicsit késtem, megérte. Azzal bocsájtott utamra, hogy fél kettőkor kapok egy sms-t, hogy hová kell mennem.
Sok volt a dolog, így viszonylag hamar elment az idő. Pontosan fél 2-kor jött is az sms: Amour 15:15. Egyből megnéztem a neten, hogy hol van ilyen nevű hely. Nem kellett sokáig keresnem, visszaigazolást vártam, és ezzel egyidejűleg el is indultam. Sajnos nem az volt a célállomás, de jött egy újabb titokzatos sms. Sajnos, nem volt olyan hangulatom, hogy vevő legyek az ilyenekre, lévén nagyon meleg meg minden egyéb. Aztán még néhány (szerinte) irányító sms, aztán elindultam hazafelé. Mivel az sms-ekből viszonylag le lehetett határolni az irányt, úgy döntöttem, hogy lemegyek a 7-es útra és biztos lesz majd valami jel, amiről tudni fogom, hogy hová kell majd mennem. Ha nem, akkor meg majd szépen hazamegyek. Még a siófoki kollégákat is megkérdeztem, hogy van-e ilyen hely az ő területükön.
Szépen haladtam, mikor beugrott, hogy a szűkített területen (tudtam, hogy Balatonföldvár előtt kicsivel) van egy hely, ahol már voltunk és én az utóbbi időben többször is mentem volna oda, de valami miatt mindig meghiúsult a dolog. Azt a helyet így hívják: Mauro. Az irányzó sms anagrammát tartalmazott :)
Már 3-ra odaértem. Körbejártam a környéket, hogy nincs-e ott az autója, megkérdeztem az éttermet, hogy foglaltak-e asztalt. Egyik sem jött be. Mindenesetre vártam a megadott időpontig, mert ugye az esélyt meg kell adni. És milyen jól tettem! Jött is hamarosan.
A rendelés kicsit nehézkesen ment, mert tele voltam melós élményekkel. Közben kicsit megcirógattam az asztal alatt :) Finomságokat ettünk. Olyannyira jóllaktam, hogy már desszertet sem bírtam enni. Aztán kifeküdtünk a tópartra pihenni. Addig-addig fűzött, amíg elmentünk a hajóra. Hát. Túl sokat nem tudott velem kezdeni, mert annyira jóllakott voltam, hogy moccanni is alig bírtam.
Azért nagy nehezen összeszedtem magam. Amikor mentünk be a kajütbe, az arra járó embereknek nem is volt egyértelmű, hogy mi fog rövidesen történni :)
Ne hagyjuk elkopni a színeket. A ciklámenből lehet rózsaszín, de azt már ne hagyjuk elszürkülni. Ezek a figyelmességek csak erősítik a szerelmünket.
Sok volt a dolog, így viszonylag hamar elment az idő. Pontosan fél 2-kor jött is az sms: Amour 15:15. Egyből megnéztem a neten, hogy hol van ilyen nevű hely. Nem kellett sokáig keresnem, visszaigazolást vártam, és ezzel egyidejűleg el is indultam. Sajnos nem az volt a célállomás, de jött egy újabb titokzatos sms. Sajnos, nem volt olyan hangulatom, hogy vevő legyek az ilyenekre, lévén nagyon meleg meg minden egyéb. Aztán még néhány (szerinte) irányító sms, aztán elindultam hazafelé. Mivel az sms-ekből viszonylag le lehetett határolni az irányt, úgy döntöttem, hogy lemegyek a 7-es útra és biztos lesz majd valami jel, amiről tudni fogom, hogy hová kell majd mennem. Ha nem, akkor meg majd szépen hazamegyek. Még a siófoki kollégákat is megkérdeztem, hogy van-e ilyen hely az ő területükön.
Szépen haladtam, mikor beugrott, hogy a szűkített területen (tudtam, hogy Balatonföldvár előtt kicsivel) van egy hely, ahol már voltunk és én az utóbbi időben többször is mentem volna oda, de valami miatt mindig meghiúsult a dolog. Azt a helyet így hívják: Mauro. Az irányzó sms anagrammát tartalmazott :)
Már 3-ra odaértem. Körbejártam a környéket, hogy nincs-e ott az autója, megkérdeztem az éttermet, hogy foglaltak-e asztalt. Egyik sem jött be. Mindenesetre vártam a megadott időpontig, mert ugye az esélyt meg kell adni. És milyen jól tettem! Jött is hamarosan.
A rendelés kicsit nehézkesen ment, mert tele voltam melós élményekkel. Közben kicsit megcirógattam az asztal alatt :) Finomságokat ettünk. Olyannyira jóllaktam, hogy már desszertet sem bírtam enni. Aztán kifeküdtünk a tópartra pihenni. Addig-addig fűzött, amíg elmentünk a hajóra. Hát. Túl sokat nem tudott velem kezdeni, mert annyira jóllakott voltam, hogy moccanni is alig bírtam.
Azért nagy nehezen összeszedtem magam. Amikor mentünk be a kajütbe, az arra járó embereknek nem is volt egyértelmű, hogy mi fog rövidesen történni :)
Ne hagyjuk elkopni a színeket. A ciklámenből lehet rózsaszín, de azt már ne hagyjuk elszürkülni. Ezek a figyelmességek csak erősítik a szerelmünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése