Bizonytalan indult hétvége, hiszen nem tudtuk, hogyan alakul a logisztika, ki, mikor, hova és hogyan.
Ennek megfelelően elég későn értek haza. én vagy 2x elaludtam, így annyira nem voltam lelkes. Először megijedtem, hogy nem várom őket szeretettel, de azért rájöttem, hogy ez csak a fáradtságnak tudható be. Változatlanul azt érzem, hogy merülök, mert nagyon zsúfoltak a napjaink. És ezt sajnos a szexuális életünk sínyli meg.
Szombaton együttesen mentünk el vásárolgatni, majd közösen főztünk. A gyerekekkel sem volt gond. Délután elmentünk a csokigyárba (www.zotter.at). Útközben volt morgolódás, mert szóvá tettem, hogy nem vagyok elégedett a vezetésével. Ezen jól meg is sértődött. Nem értem, hogy miért, hiszen az embernek vannak rosszabb napjai.
A gyárba alig tudtunk bemenni, mert teltház volt. A köztes időt az újonnan nyílt parkban töltöttük el. Nagyon jól sikerült, hiszen sokat bohóckodtunk, még be is bábozódtunk. Sajnos az eső elkapott minket.
Aztán mentünk a csokigyárba. Itt először láttunk egy filmet arról, hogy kerül a bio kakaóbab a gyárba, majd kezdetét vette a kóstolás. Jó sokféle csokit megkóstoltunk, volt köztük jó is és kevésbé jó is. Volt forrócsoki is. Azt hiszem, mindnyájan elteltünk a csokival. Aztán az örök elégedetlen kisebb leány közölte, hogy neki egyik sem ízlett. Elég rosszul érintett a dolog. Egyrészt azért, mert voltak jó csokik, másrészt pedig azért, mert az ember teper, programokat tervez, erre ezt kapja... Az előző lehet, hogy jobb volt. Talán nekem is azt kellene csinálni. Nem foglalkozni velük. Köszönömöt egyikért sem kapok.
Este a gyerekek rajzoltak, mi pihegtünk.
Vasárnap a Balatonra mentünk, mert az egyik hajót el kellett vinni A pontból B pontba. Én próbáltam megoldani úgy a dolgot, hogy a lehető legelőnyösebb legyen. Sajnos ember tervez, Isten végez, így nem teljesen sikerült, hiszen a nap jelentős részét külön töltöttük, és még a küldetést nem sikerült teljesíteni. Azért a Balaton-parton sikerült megvacsoráznunk.
Az este az ápolgatásról szólt, mert arany apám úgy leégett, hogy nagyon. Meglátszik, hogy nem voltam vele...
Szombaton együttesen mentünk el vásárolgatni, majd közösen főztünk. A gyerekekkel sem volt gond. Délután elmentünk a csokigyárba (www.zotter.at). Útközben volt morgolódás, mert szóvá tettem, hogy nem vagyok elégedett a vezetésével. Ezen jól meg is sértődött. Nem értem, hogy miért, hiszen az embernek vannak rosszabb napjai.
A gyárba alig tudtunk bemenni, mert teltház volt. A köztes időt az újonnan nyílt parkban töltöttük el. Nagyon jól sikerült, hiszen sokat bohóckodtunk, még be is bábozódtunk. Sajnos az eső elkapott minket.
Aztán mentünk a csokigyárba. Itt először láttunk egy filmet arról, hogy kerül a bio kakaóbab a gyárba, majd kezdetét vette a kóstolás. Jó sokféle csokit megkóstoltunk, volt köztük jó is és kevésbé jó is. Volt forrócsoki is. Azt hiszem, mindnyájan elteltünk a csokival. Aztán az örök elégedetlen kisebb leány közölte, hogy neki egyik sem ízlett. Elég rosszul érintett a dolog. Egyrészt azért, mert voltak jó csokik, másrészt pedig azért, mert az ember teper, programokat tervez, erre ezt kapja... Az előző lehet, hogy jobb volt. Talán nekem is azt kellene csinálni. Nem foglalkozni velük. Köszönömöt egyikért sem kapok.
Este a gyerekek rajzoltak, mi pihegtünk.
Vasárnap a Balatonra mentünk, mert az egyik hajót el kellett vinni A pontból B pontba. Én próbáltam megoldani úgy a dolgot, hogy a lehető legelőnyösebb legyen. Sajnos ember tervez, Isten végez, így nem teljesen sikerült, hiszen a nap jelentős részét külön töltöttük, és még a küldetést nem sikerült teljesíteni. Azért a Balaton-parton sikerült megvacsoráznunk.
Az este az ápolgatásról szólt, mert arany apám úgy leégett, hogy nagyon. Meglátszik, hogy nem voltam vele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése