A nagy találkozás

Kis túlzással egész éjjel vívódtam, hogy eljött-e már a pillanat, amikor életem 2 legfontosabb pasija találkozzék. Sajnos nem jutottam előbbre. Bíztam a gyerekben. Ha nem akar, nem jön, de kategorikusan kijelentette, hogy menjünk a Balatonra.

Előtte még elintéztünk sok dolgot: felmentünk anyuékhoz virágot öntözni, elmentünk vásárolni, tankolni. De nem jött közbe semmi, így elindultunk. Teljesen zökkenőmentes volt az út.

Én azért izgultam egy kicsit miközben várakoztam. De fölösleges volt. Minden könnyedén történt, olyan egyszerűen és magától értetődően.

A vitorláskikötőnél álltunk meg. A gyerek első kérése az volt, hogy a telefonomon megnézheti-e a ő hajóját. Moondtam neki, hogy mindjárt láthatjuk élőben is. Felkerekedtünk és elmentünk hajókat nézni. Először több hajót is megnéztünk, köztük a katamaránt is. Amikor visszafelé jöttünk, egyből rámutatott, hogy melyik az ő hajója. Elég szokszor látta már fotón ahhoz, hogy felismerje. Aztán megkérdezte, hogy ő hol van. Mondtam neki, hogy szólítsa, és talán előjön. Így is lett. Megtörtént az első nagy találkozás. A kezdeti illetődöttséget áthidalta az újonnan beszerzett Transformers. Aztán a gyerek meginvitálta, hogy jöjjön velünk a strandra. Amíg készülődött, a kicsi kitalálta, hogy mégiscsak felmenne a hajóra (még jó, hogy azt mondta, hogy semmiképpen sem megy fel - ezért nem is vettem neki mentőmellényt még). Nagyon ügyes volt, nem volt benne félelemérzet. Simán kis is hajózott volna, de mellény hiányában ezt nem engedélyeztem. Meg különben is: nem kell mindent azonnal.

Elindultunk a strandra. Nagyon jó hangulatú nap volt. Gyakorlatilag a gyerek irányította az egészet, de kedvesen, mi csak sodrodtunk az árral. Balatoni fürdőzés, játék, ebéd, fürdőzés, játék. Még kettesben is voltak. Talán nem volt gond.

Nem volt gond. Mentem vele amerre mondta, ha gond volt szólt. Nem izgult, csak egyszer mondta, hogy "hol van már ez az anya" Még a kezemet is megfogta...
Aztán késő délután összeszedtük magunk, és elindultunk hazafelé. Egy kellemes "családi" nap után.

.

.

.

"Egy elég mozgalmas, versenyzős nap után találkoztunk. Közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak. Az az érdekes, hogy még egyetlen rendezvényen sem láttam - vagy legalábbis nem figyeltem fel rá.

Ő azt mondta, hogy egy 2 héttel ezelőtti összejövetelen épp a felesége hívta fel rám a figyelmét... Ez bizony érdekes :)

Nagyon jót beszélgettünk - borozgatás közben. Értelmes férfi és értelmes nő. Nagyon jó párosítás. Ráadásul a szakmánkban is van átfedés, így volt közös témánk is. Persze nagyon rövid idő után már nem is volt szükség közös témára, hiszen csak dőlt belőlünk a szó. Valahogy egy hullámhosszra kerültünk.

Egy idő után azt vettem észre, hogy valaki odajön hozzánk pár szót váltani, de kb. 2 perc múlva odébb is áll. Valahogy nem engedtük be "magunk közé"."

Még nincs egy éve sem... Rengeteg dolog megváltozott mindkettőnk életében.