Közös nap

Bár a csütörtöki találkánk után kissé kimaradozott a kommunikáció, azért szombat este tudtunk beszélni. Ezúttal én megyek hozzá a Balatonra. Rossz idő esetére is megvolt a forgatókönyv, de ezt az esőnapot majd máskor tartjuk :)

Versenyen voltam és elég zaklatottra sikerült. Nap közben még tudtuk a kapcsolatot tartani, azonban az este már ez nem sikerült. Mire a kikötőbe értem, már olyan késő volt, hogy csak lejelentkezni akartam, hogy tudja biztonságban vagyok. Telefont kikapcsoltam, majd lefeküdtünk aludni. A rövid éjszakai pihenés után gyorsan elindultunk ismét, de a telefont ott hagytam. És a napolajat is. Mindkettő nagyon hiányzott.

Jó érzés volt tudni, hogy Ő nem fog megsértődni és nem fog haragudni. Tudtam, ha majd telefon közelbe érek és felhívom, akkor örülni fog.

Így is történt. Aztán váratlan vendégek jöttek, alig volt időnk beszélni. Aztán gyors alvás és már fel is kelt a nap, ami Őt elhozza nekem.

Nem igazán volt kedvem napra menni, mivel az elmúlt három napon eléggé sokat töltöttem árnyék mentesen a tűző napon. Megértő volt és elfogadta a kérésemet.

Majdnem zökkenőmentesen sikerült indulnom, csak negyed órát késtem, azt is többnyire az útlezárások miatt.

Mint mindig - édesem már várt. Együtt elsétáltunk a strandra. Kerestünk egy árnyékos helyet, majd lepihentünk. Átbeszéltük, hogy kivel mi történt az elmúlt napokban, majd pihenőre vettük a figurát. Persze nem sokáig, mert az én lustaságom nem reggelizett, így a gyomra lázadt. Ezt kezelendő elmentünk egy lángosért, majd újabb pihi. Nagy nehezen belerángatott a vízbe, ami meglepő módon elég kellemes hőmérsékletű volt. Szegényem, kis időbe telt, mire ki tudott jönni :)

Száradás közben stratégiákat kezdett el kidolgozni arra, hogy milyen módon csal fel a hajóra. Az eszébe sem jutott, hogy egyszerűen megkérdezze. Egy kicsit azért hagytam, hadd szenvedjen, de elég hamar a hajón termettünk. Ott kicsit "sziesztáztunk", majd elmentünk késői ebédelni (vagy inkább korai vacsorázni).

http://www.mauro.hu/

Én még nem jártam itt, és csak tőle hallottam a helyről. Amint beléptünk, egyből átfutott rajtam a bizsergés. Úgy éreztem, hogy hazataláltam. Ki híján elsírtam magam nagy boldogságomban. A hely hamisítatlan olasz hangulattal bír, bár sajnos ott már egyre kevesebb helyen örülnek ennyira az embernek. De a lényeg, hogy egy kis szeletét áthelyezték ide, és nekünk is jutott belőle.

Édesem nem nagyon tudja kezelni a meglepettségem. Én voltam most hasonló helyzetben, mint ő volt annak idején Dunaföldváron. Konkrétan szóhoz sem jutottam. Ellenben ő egyfolytában beszélt. Már rá kellett szólnom, hogy miért nem élvezzük csak azt, hogy jó. Ott már nem volt helye a szavaknak.

Abban biztos voltam, hogy tetszeni fog a hely, de ilyen hatásra nem gondoltam. Nem azért mentünk arra a helyre, mert manipulálni akartam az érzéseit, hanem azért, mert biztos voltam benn, hogy ott jól fogja magát érezni. Szeretek Neki örömet szerezni.
A szenzációs hangulat mellett a kaja is nagyon finom volt. Nagyon jót ettünk. Aztán persze megint eljött a búcsú ideje. Talán most nem volt annyira fájdalmas, mint lenni szokott. S hogy ennek mi lehet az oka? Talán az, hogy már mindketten tudjuk: megtaláltuk egymást.