Dolgosan telt a nap. Reggel beszéltünk, napközben küldtem pár sms-t, de semmi reakció. Nem baj, gondoltam. Biztos komoly dolga van.
Délután sem jelentkezett. Fél 6 után azért már aggódtam, hogy nincs-e valami komoly baj, de kis idő múltán válaszolt az egyik sms-emre. Nem kapkodtam el a választ. Gondoltam, ha neki ráért fél napot, akkor "szenvedjen" egy kicsit ő is.
Aztán kérdezte, hogy láthat-e. Mondom, persze. Bebattyogtam a szobába, bekapcsoltam a gépet, gondoltam, Skype-olunk egy kicsit. Csörgött a telefon. Nem vettem fel elsőre, hiszen nem gondolhatja, hogy egyet csettint és én azonnal ugrom. Aztán a harmadik hívásnál felveszem. Azt mondja, nyisd ki az ajtót, itt vagyok. Kinyitom. Senki nincs. Mondja, lent. Kinézek az ablakon. Tényleg ott áll a kocsija...
Nagyon meglepett. Nagyon örültem neki. Hihetetlen a pasi. De ha az elején ellőjük az összes puskaport, mivel viszünk majd színt az unalmas hétköznapokba?
Aztán megosztotta velem egy kétségét. Rosszul esett. Nem adtam okot rá, hogy ilyen gondolataid legyenek.
De ismét jó. Veled. Mint mindig.
Délután sem jelentkezett. Fél 6 után azért már aggódtam, hogy nincs-e valami komoly baj, de kis idő múltán válaszolt az egyik sms-emre. Nem kapkodtam el a választ. Gondoltam, ha neki ráért fél napot, akkor "szenvedjen" egy kicsit ő is.
Aztán kérdezte, hogy láthat-e. Mondom, persze. Bebattyogtam a szobába, bekapcsoltam a gépet, gondoltam, Skype-olunk egy kicsit. Csörgött a telefon. Nem vettem fel elsőre, hiszen nem gondolhatja, hogy egyet csettint és én azonnal ugrom. Aztán a harmadik hívásnál felveszem. Azt mondja, nyisd ki az ajtót, itt vagyok. Kinyitom. Senki nincs. Mondja, lent. Kinézek az ablakon. Tényleg ott áll a kocsija...
Nagyon meglepett. Nagyon örültem neki. Hihetetlen a pasi. De ha az elején ellőjük az összes puskaport, mivel viszünk majd színt az unalmas hétköznapokba?
Aztán megosztotta velem egy kétségét. Rosszul esett. Nem adtam okot rá, hogy ilyen gondolataid legyenek.
De ismét jó. Veled. Mint mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése