Mindketten tudtuk, hogy a hétvégén ismét közel leszünk egymáshoz. Az, hogy szombaton nem találkoztunk, jobbára az én lelkemen szárad. Bár a gyerek többször is beszélt róla, hogy szívesen találkozna vele, úgy ítéltem meg, hogy nem lenne célszerű, ha találkoznának. Azért egy apróság erejéig beugrottam a kikötőbe :)
Többször is emlegette, hogy megpróbál eljönni hozzám. De mivel vendégei voltak, egyre kisebbnek láttam az esélyét a dolognak. De az égiek ismét velünk voltak és egy combos vihart rendeltek, aminek következtében nem tudtak kihajózni.
Persze neki több sem kellett. Eljött hozzám reggelizni. Csak egy órát tervezett, de olyan gyorsan repül az idő, ha együtt vagyunk, hogy csaknem 3 lett belőle. Szeretek vele lenni. Nagyon.
Aztán az úton visszafelé gyakorlatilag végig beszéltünk. Aztán írtam neki néhány sms-t, mert mindig eszembe jutott valami. Volt egy, amivel nem tudott mit kezdeni.
Most leírom, hogy mit gondoltam, amikor azt írtam. Költői, nem kérek kommentárt, és a továbbiakban beszélni sem szeretnék róla.
Mint már többször is szó volt róla, aug. 20-án tanu leszek a legjobb barátnőm esküvőjén. Már volt róla szó, hogy mi lenne, ha együtt mennénk, de kérdés volt, hogy a csajokkal mi legyen. Mivel erre is lenne megoldás, elvileg csak szándék kérdése, hogy lenne-e ő a kísérőm. Nekem is vannak kétségeim a dologgal kapcsolatban, hisz több kollégám is ott lesz, de azért mégis... Tegnap azt kérdezted, hogy szeretném-e, ha ott együtt jelenjünk meg. Igen. Szeretném. De ha ez kérdésként felmerült egyáltalán, akkor ezzel már nem tudok mit kezdeni. Ha még nem akarod publikálni a kapcsolatunkat, azt is elfogadom, csak mondd meg. Erről ennyit. És nem érdemel többet.
Többször is emlegette, hogy megpróbál eljönni hozzám. De mivel vendégei voltak, egyre kisebbnek láttam az esélyét a dolognak. De az égiek ismét velünk voltak és egy combos vihart rendeltek, aminek következtében nem tudtak kihajózni.
Persze neki több sem kellett. Eljött hozzám reggelizni. Csak egy órát tervezett, de olyan gyorsan repül az idő, ha együtt vagyunk, hogy csaknem 3 lett belőle. Szeretek vele lenni. Nagyon.
Aztán az úton visszafelé gyakorlatilag végig beszéltünk. Aztán írtam neki néhány sms-t, mert mindig eszembe jutott valami. Volt egy, amivel nem tudott mit kezdeni.
Most leírom, hogy mit gondoltam, amikor azt írtam. Költői, nem kérek kommentárt, és a továbbiakban beszélni sem szeretnék róla.
Mint már többször is szó volt róla, aug. 20-án tanu leszek a legjobb barátnőm esküvőjén. Már volt róla szó, hogy mi lenne, ha együtt mennénk, de kérdés volt, hogy a csajokkal mi legyen. Mivel erre is lenne megoldás, elvileg csak szándék kérdése, hogy lenne-e ő a kísérőm. Nekem is vannak kétségeim a dologgal kapcsolatban, hisz több kollégám is ott lesz, de azért mégis... Tegnap azt kérdezted, hogy szeretném-e, ha ott együtt jelenjünk meg. Igen. Szeretném. De ha ez kérdésként felmerült egyáltalán, akkor ezzel már nem tudok mit kezdeni. Ha még nem akarod publikálni a kapcsolatunkat, azt is elfogadom, csak mondd meg. Erről ennyit. És nem érdemel többet.
Nem kommentár: Már korábban is gondolkodtam ezen a kérdésen. Nem csak az sms tetette fel velem ezt a kérdést. Megtisztelő, hogy rám gondoltál. Szívesen mennék Veled egy ilyen eseményre. Örömmel lennék a közeledben, vagy állnék melletted a helyzettől függően. Nem zavarnának a kérdő, kíváncsi pillantások kettőnkkel kapcsolatban.
A gond azzal van, hogy még részemről nem érett meg a helyzet a nyilvánosságra lépéshez. Tisztába kell tennem jelenlegi zűrös helyzetemet ahhoz, hogy nyugodtan és tisztán állhassak melléd és foghassam meg a kezed. Nem hozhatlak sem Téged sem magam olyan helyzetbe, hogy a felmerülő kérdésekre adandó válaszaink ne lennének egyértelműek, igazak és a nyilvánosság felé is tiszták és feldolgozhatók. Még nem érett meg erre a helyzet. Bánthatnak minket.
Amint azt az elmúlt időszak bizonyította, az idő nekünk dolgozik. Nem sietek. Látom a közös utunkat és jövőnket. Nem akarom, hogy bármi megzavarja kettőnk egyre mélyebb kapcsolatát.
"Most még titok"
Miután letettük a telefont, elkapott valami rossz érzés. Nem tudom, hogy mi, de éjfélig csak forgolódtam az ágyban. Remélem, még mindig az enyém...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése