Graz

Film nézés közben kitalálta, hogy elmehetnénk Grazba kolbászt enni. Nem nagyon akartam, olyan jól punnyadtunk a tv előtt.

Aztán gondoltam, hogy miért ne, és útra is keltünk. Nem autópályán. Ennek megfelelően kanyargósabbnál kanyargósabb szűk utakon mentünk. Nem szeretem az ilyet, mert félek.

Aztán nagy nehezen odaértünk, egyből találtunk parkolóhelyet is a belváros közelében. Hamar megtaláltuk a főutcát is, és nézelődtünk. Finom kolbászt ettük és nagyon rossz sört ittunk hozzá. Folytattuk a sétát, és alulról megláttuk a Schlossbergi óratornyot. Magasan volt, nagyon nem fűlött a fogam hozzá, de kiprovokálta, hogy felmenjünk. Visszanyalt a fagyi, mert neki sem volt kedve, de nem mert nemet mondani.

Aztán visszafelé ettünk újabb kolbászt. Ezúttal forralt bort ittunk hozzá, ami meglepően jó volt. És erős.

Elmentünk Seiersbergbe, ahol először alig találtunk parkolóhelyet, de végül sikerült. Nézegettünk a boltokban.

Az egyikben találtunk nagyon szép estélyi ruhát. Teljesen egyformát választottunk, csak ő a fekete változatot én pedig a fehéret. Bár megpróbálta rám szuszakolni a 34-es méretű feketét, megfelelő méretű csak a fehérből volt. Nem lehet véletlen.

Aztán ékszerbolti kirakatot is nézegettünk. Mutatott egy gyűrűt, hogy az nagyon tetszik neki, de szerintem az férfi gyűrű, mert nőnek nagyon ormótlan lenne szerintem. Aztán kérdezte, hogy melyik gyűrűt kell megvennie ahhoz, hogy ne legyen vége a kapcsolatunknak januárban. (Többször is mondtam neki a nap folyamán, hogy így lesz.)

A hazafelé úton olyan eszetlenül vezetett, hogy már féltem mellette. Nagyon undok volt egész úton, pont, mint amikor én szoktam dilizni.

Nem hagyta, hogy megöleljem, hogy megpusziljam. Eltolt magától.

Elmondtam neki, hogy miért merült fel bennem a dolog. Nem tudom, hogy tud-e a fejemmel gondolkozni.

Karácsony

December 24-én reggel felkerekedtek a gyerekkel fenyőfát venni. Viszonylag hamar hazaértek. 2 fával. Hogy a gyereknek saját fája legyen. Nagyon aranyosak voltak. A bibi mindössze az volt, hogy csak egy karácsonyfa tartónk van. No nem, baj, elugrott apukámhoz, eszkábáltak egyet, így megkezdődött a turbó karácsonyfa díszítés.

Ebédelni anyuéknál voltunk, majd siettünk haza, hogy elő tudjunk készülni a vacsorához.

Elmentünk az evangélikus misére. Az az igazság, hogy kicsit féltem tőle. Egyrészt még nem voltam ilyen helyen és nem ismerem a szokásokat, másrészt pedig azért, mert még nem láttam vallása gyakorlása közben. Attól tartottam, hogy egy új embert fogok látni, aki nem fog tetszeni. Szerencsére nem így lett.

Jó hangulatú volt az istentisztelet, felszabadultabb volt, mint a mi erősen kötött liturgiánk.

Aztán rohantunk haza, folytattuk a készülődést. Elmentem anyuékért, és nálunk elköltöttük a szent esti vacsorát. Sült pisztráng volt kapormártásban és aszalt szilvával töltött szűzpecsenye baconban sütve. Nagyon jól sikerült. Miután anyuék hazamentek, megtörtént az ajándékozás is, amiről én majdnem elfeledkeztem.

Amikor megláttam a dobozt, akkor már tudtam, hogy csak óra lehet. És tényleg az volt. Egy nagyon szép, extra Roberto Cavalli óra.

Neki is nagyon tetszett a fotókönyv, amit kapott. Az az igazság, hogy azt hittem, hogy a NOBU főzőcskézés fog jobban tetszeni neki. Persze, örült annak is, de az még nem kézzelfogható egyelőre.

Karácsony első napján reggeli után útra keltünk. Valahogy nagyon hosszú volt az út, de szerencsésen megérkeztünk. Anyukája már nagyon várt minket és nagyon nagy örömöt szerzett a gyereknek az ajándékaival.

Anyukája véleményezte az órámat. Azt mondta, hogy szép, az időt meg majd megnézem a telefonomon :)

Aztán megkezdődött a nagy családi ebéd. Finom volt minden.

Anyukája az mondta, hogy annyira finom a salim, hogy a sajátja már nem is ízlik neki.

Aztán az ajándékozás. Először nekem úgy tűnt, hogy mindenki örül mindennek, de rövidesen világossá vált, hogy ez nem egészen van így. Persze megint a kisebbik lánya műsorozott. Nem értem, hogy miért van erre szükség és miért nem lehet örülni. Pláne olyan dolognak, amit kifejezetten ő kért. Aztán persze nyafogott, hogy unatkozik és haza akar menni. Persze a farmmal foglalta el magát. Nekem ez azért esik rosszul, mert csak akkor foglalkozik vele, amikor az apjával van. Egyébként meg nem törődik vele. Látom minden nap.

Valahogy észhez kellene téríteni. Ha a szülei nem teszik meg, akkor legkésőbb a születés napján megteszem én. És akkor legalább lehet utálni.

Viszonylag korán felébredtünk mindhárman. Útra is keltünk és időben hazaértünk. Nagyon hamar eltelt az idő. Legfőképpen azért, mert a gyerek elfoglalta magát és mi még beszélgetni is tudtunk.

Miután a gyerekemet elvitte az apukája, közölte velem, hogy na, most vagyunk nászúton, és meg is próbáltunk ennek megfelelően viselkedni :)

Karácsonyi előkészületek

Kedden reggel korán keltünk, mert az ovis karácsonyi ünnepre sörkiflit sütöttünk. Majd elvitte a gyereket az oviba, és míg kihallgatták, addig én előkészületeket végeztem a beiglizéshez.

Elég soká ért haza, de persze a beigli azért nem sérül. Ő gyúrta, én pedig a tölteléket készítettem. És szerencsére sokat kell pihentetni a tésztát, így tudtunk hódolni egyéb örömöknek is.

Majd elmentem a gyerekkel karácsonyozni az oviba. Amikor hazaértünk, megszaglászott. Hát nem is tudom.

Menet közben kiderült, hogy mégsem kell Romániába mennie. Komolyan nem értem. Miért nem mondta ezt korábban? Ennek örömére elkészítettünk a házi szaloncukrokat is.

Szerdán szintén ő vitte a gyereket az oviba (kifejezetten a nagyszájú kérte), aztán folytattuk a szaloncukrozást.Azért elsőre nem sikerült mindegyik, volt, ahol be kellett avatkozni :)

Mindenesetre nagyon finomak lettek és a csomagolással már egész jó a kinézetük is.

Este fokhagymakrém levest főzött nekem, meg felturbózta fokhagymás pirítóssal is. Nagyon finom volt.

Csütörtökön reggel sütöttem sörkiflit a céges bulijába. Dolgosan telt a nap, este még magamra is jutott időm. S ezt nem is rejtettem véka alá. Küldtem neki egy sms-t. Célzott szándékkal. S talán nem csak ennek következtében, de már hajnalban hazajött.

Kissé másnapos volt, de azért sikerült felszerelnie a sokáig halogatott függönykarnist is. Igaz, hogy több menetben, de sikerült.

Borús előkészületek

Szeretettel vártam haza. Már az ünnepekre készülődve felöltöztettem a lakást, töltött káposztát melegítettem és puncsot készítettem.

Időben hazaért, majd közölte, hogy szerdán mennie kell Romániába. Hát ezt bizony nem vettem túl jó néven, már a korábban leírtak miatt.

Hétfőn reggel aztán el is mondtam a véleményem. Jól összevesztünk.

Békülős ebédet készített nekem (gombakrém leves, túrógombóc), valamint vett egy új kézimixert is.

Persze ebéd után is faképnél hagytam, ugyanis éppen komoly beszélgetésben voltunk, amikor megcsörrent a telefonja. És felvette.

Délután együtt vittük a gyereket az uszodába, majd este azért kibékültünk.

Már megint együtt

Mivel mindketten Bp-n voltunk, így jutott idő arra is, hogy egy viszonylag késői ebédet együnk közösen. Örültem, hogy ma is hazajön.

Hazafelé, az úton aztán gondolkodtam. Már régen megbeszéltük, hogy az ünnepek előtti hetet együtt töltjük és együtt készülünk az ünnepre.

Először bejött a képbe a karácsonyi buli. Nincs ezzel gond, nyilván fontos ez egy vezető életében, hogy megköszönje a dolgozók munkáját.

Aztán tegnapelőtt szólt, hogy már reggel elmegy, mert biztos, hogy felgyűlik a munka. Hát igen. Végülis ez is elfogadható érv.

Aztán ma szólt, hogy szerdán Romániába kell mennie.

Viszont nekem a megbeszélt 5 napból csak 2 fél napom marad együtt vele. Gyakorlatilag egyedül maradok. Megint. És öltöztessem egyedül ünneplőbe a szívem. Mint ahogy az elmúlt 15 évben is. Nem értem, hogy minek él az ember párkapcsolatban, ha ilyenkor meg egyedül van.

Felnőttem?

Vagy igaz szerelemben élek?

Már nem az számít, hogy mit kapok karácsonyra, hanem az, hogy lássam már az arcát, amikor kibontja.

Ja, ő meg rosszban sántikált. Én meg ápolgattam.

Lasagne

Kívánság vacsora készült. Én nem nagyon szeretem, de ő azt kért.

Soha nem csináltam még eredetit, de ezúttal megpróbálkoztam vele. A sűrű program ellenére is bevállaltam. És azt hiszem, hogy nem bántuk meg. Bár szegény vagy 3 napig ette.