Kérés

Tudom, hogy nem ígérsz. Nem is várom el. Csak annyit szeretnék kérni, hogy előzzük meg a problémákat. Ha bármikor elbizonytalanodsz vagy kétségeid vannak, ha valamit nem jól csinálok, ha valami nem tetszik, beszéljük meg. Én is ezt fogom tenni.

Köszönöm.

http://www.youtube.com/watch?v=r7Kth57XHNI

Nem ígérek, de igyekszem mindent megosztani Veled. Ha jó, ha nem akkor is.

Ilyen még nem volt

Reggeli torna után ezúttal én készítettem a kedvenc (kosher) reggelimet. Őt hét lakat alá zártam a szobába, mert nem örültem volna a kritikus pillantásainak.

Ezzel a dologgal nem tudok mit kezdeni. Nem lehetek mindig bezárva... Ha én főzök örömmel látom ott melettem. Igen, biztos beleszólnék... De ezen túl kell esni egyszer, aztán már nem olyan vészes...szerintem

Aztán viszlátszex(maraton), majd a (késői) reggeli rutin után felkerekedtünk ebédelni. A tónál. A mi tavunknál. Szuper ebéd, beszélgetés, romantikázás a vadászlesen. Aztán a búcsú. Utáltam nézni, ahogy távolodik az autója. Egyből összeugrott a gyomrom. S bár azt mondta, hogy csak holnap reggel hív, kb. fél óráig bírta :)

Vagy nagyon jó színész, vagy tényleg szeret. Hmmm.. .Nem segítek :)

Nem akarok számot vetni, hiszen mindig jó. Veled.

Azért összefoglalásként annyit mondanék, hogy ha a rád (ránk) váró dolgokat is végigcsináljuk együtt, akkor az olyan kötelék lesz, amit nehéz lesz szétrobbantani. Hiszen mindketten annyira vágyunk a boldogság után, és annyira összepasszolunk, hogy szinte már hihetetlen. Hiszem, hogy úrrá leszünk a ránk váró nehézségeken... Azt hiszem, megérdemeljük egymást. Miért ne sikerülhetne?

Just a perfect day

Az éjszakát részben külön töltöttük, de ő észre sem vette. Ez azért jó is, mert jól tudott aludni - otthon érzi magát.

Átaludtam az éjszakát, aztán reggel egyedül ébredtem. Azt hittem, csak kiment, de nem jött egyhamar. Aztán jött és elvarázsolt...

A reggeli torna után elmentem a piacra, miközben ő ismét reggelit készített. Mindentbele finomság volt. Beszélgetés, sztorizgatás, tervezés. Megnéztük a filmet, harmadjára azért sikerült befejeznünk.

Gyorsan mennek a percek, gyorsan mennek az órák. Jó összebújni és semmit sem csinálni.

Utána elmentem anyuékhoz a szokásos családi ebédre. Siettem, ahogy tudtam, hogy ne maradjon sokáig egyedül - hátha megfutamodik. Amikor hazaértem, megint várt. Délután forma1, majd a szokásossá vált meccsnézés, aztán vacsira tengeri herkentyűs tésztát csinált, ami nagyon finom volt.

Erről a kajáról már többször beszéltem. Nem bonyolult és szerintem nagyon finom. Tudtam, hogy Ő idegenkedik ettől, ezért szerencsés volt, hogy el kellett ugrania sajtért. Így ez idő alatt el tudtam készíteni a ragut, amit így nem kellett látnia. Azok a fránya tengeri izék... meg a szaguk...

Nagyra értékelem, hogy megpróbál és kipróbál velem mindent. Örülök, hogy ezidáig nem okoztam csalódást egyik kísérlet esetében sem. Bár a ketchup említése egy kicsit fájt...

Újabb meccsnézés. Újabb bútordarabok felavatása. A végén már nagyon elvetettük a sulykot :)

Tagadom... még nem vetettük el a sulykot...Izgulj csak...

De tuti baltásgyilkos a pasi...

HTB

Mivel dolgozni kellett mennem, viszonylag korán keltünk. Miközben én készültem, ő reggelit csinált, együtt reggeliztünk, majd munkába menet elvittem vásárolni, hiszen azt mondta, hogy ebédet fog készíteni nekünk.

Már előző éjszaka kitaláltam mit fogok főzni. A túrógombócot mindenki szereti és én jól csinálom. Elvittek a boltba, kaptam bevásárló szatyrot, bevásároltam, hazasétáltam. Mintha mindennap ezt csinálnám. Hazaérve felvettem az "otthonkámat" és munkához láttam. Pont a tojás fehérjét vertem amikor valaki próbálkozott a bejutással.

Mivel az egyik megbeszélésem rövid volt, hazaugrottam, hogy megnézzem, mit csinál. Alig akart beengedni. És tényleg főzött :)

Vajon mit csináltam volna??? :)))

Minden kész lett, aludtam is, interneteztem is, már csak várnom kellett, hogy hazaérkezzen. De nem jött. Már a vizet is feltettem főni, gondoltam előbb utóbb úgyis hazajön... Aztán jó kis késéssel bejelentkezett egy cukrászdából, hogy vegyen e valamit. Édességet túrógombóc után???

Visszamentem dolgozni, és ahogy közeledett az ebédidő, az én parám egyre nagyobb lett. Féltem hazamenni. Egyszerűen nem tudtam, hogy mi lesz. Nem tudtam, hogy mi vár otthon. Azt mondtam, hogy dél - fél egy között érkezem, ehhez képest fél 1-kor még az irodában voltam. Nagy nehezen összeszedtem magam és (a barátnőm határozott parancsára) elindultam. Még beugrottam anyuhoz, elmentem sütiért, és nagy nehezen hazaértem. A lépcsőházban 2x torpantam meg, de vettem egy nagy levegőt, és beléptem.

Ínycsiklandó illatok, terített asztal és a szőke herceg várt. Tejszínes gombakrém leves (fenséges) és túrógombóc volt a menü. Imádtam. Ilyen nincs is. Vagy valami varázsvilágba kerültem.

Ebéd után lementünk a Balatonra, vitorlázási céllal. Sajnos, mire leértünk, elromlott az idő, így meccsnézés volt. Aztán mégiscsak kihajóztunk. Kellemesen ringtunk a tavon. Az egész egy nagy harmónia volt.

Egy hekket áldoztunk fel éhségünk oltárán, majd hazafelé vettük útunk. Én vezettem. Ezúttal nem olyan gyalázatosan, mint múlt héten. Talán van még remény...

Meccsnézés közben újabb vágyak csaptak fel, melyeket sürgősen orvosolnunk kellett :)

Egy új élet kezdete?

Annak rendje és módja szerint éjjel nem aludtam. Gondolkodtam. Róla. Rólunk. Vajon mi lesz a következő lépés?

Mivel a randink meghiúsulni látszott, elmentem tanulni, hogy lefoglaljam magam. Sajnos nem ment. Azt mondta, hogy hív. Igen, de mikor? Egy örökké valóság az egész.

11-ig bírtam. Aztán elrohantam egy kis bátorításért a barátnőmhöz. Aki persze tudta, hogy mit kell ilyenkor mondani... Próbált nyugtatgatni, de hiába. Aztán megszólalt végre a telefon (szerencse, hogy nem engedtem a vágynak, hogy megnézzem, le tud-e repülni a negyedikről...). Ő volt. Időt kért. És hogy késő délután hív. - De legalább jelentkezett. Él :)

Druszám elmondta, hogy mi fog történni, aztán hazajöttem, filmeket nézni. Kisvártatva megszólalt a telefon. Ismét ő volt. Átgondolta és jön. Hozzám. Felajánlottam neki, hogy találkozzunk semleges helyen, ahol tudunk beszélni. De ezt az opciót elvetette.

Megfogadtam, hogy nem faggatom. Hagyom beszélni. Amit akar, úgyis megosztja velem, ha megbízik bennem.

Az elvárt időben meg is érkezett. Ajtót nyitottam. Megcsókolt. Megölelt. Ami nagyon furcsa volt, az, hogy nagyon dobogott a szíve. Tőle szokatlanul tök komoly volt. Aztán belevágott. Elmondta nekem egy titkát, ami nagyon nyomta a szívét és tartott tőle, hogy hogyan fogok reagálni, ha megtudom. Soha nem fogom elfelejteni a könnyfátyolos szemét, ami a szemében tükröződött, amikor megkönnyebbült. Ahogy azt sem, ahogy előttem térdel és kapaszkodik a kezembe, miközben homlokát a kézfejembe fúrja...

A komoly beszélgetés után engedtünk vágyainknak. Nagyon zavart, hogy szomorú a szeme. Azt mondta, hogy ez sokáig fog tartani. Azért nem így lett :)

Közös meccsnézés, ismerkedés, pihenés, majd alvás.

Véget ért.

Nem vagy a szeretőm többé.

A szerelmem vagy.

Nagyon kell, hogy szeress

Úton lefelé a hullámvasúton...

Nem indult jól a mai nap. Komoly beszélgetés. Megbántották. Csalódott. És részben igaza is van. De vajon ilyenkor mit kell tennem?

Békén hagyni és nem keresni. - De akkor nem tudja, hogy mennyire aggódom érte.

Felhívni és meghallgatni a gondolatait. - Nem akarok a terhére lenni. Ha úgy gondolja, akkor felhív és megosztja velem. A kétségeit. A kérdéseit. Az érzéseit.

Együtt kellene lennünk. De mit is mondhatnék? Mivel tennék jobbat? Ha biztosítanám arról, hogy mennyire szeretem, vagy hagyjam, hogy visszatérjen az életébe? Hogy megnyugodjon. Hogy higgadtan végig gondoljon mindent.

Vajon mi a helyes? Amíg ez kiderül, addig úgyis bedilizek...

Egy biztos. Nekem van időm.

Hiányzol

http://www.youtube.com/watch?v=gpq_6-fVcXs

De várj, még valamit mondanék,
ha még egyszer hívnál, lehet,
hogy végleg nálad maradnék!

Lehet, vagy biztos?