2012.12.26. - Karácsony keleten

Korán indultunk, mert ebédre Miskolcra kellett érnünk és még útközben be kellett ugranunk az unokaöcsiért. Miután ez megtörtént, az én édes uramnak lényegesen jobb kedve lett, ugyanis édesanyja a továbbiakban nem rajta köszörülte vitriolos nyelvét. Nagyon jó időt futottunk. A család nagyobb része már ott volt, így az én drágám is felkerekedett, hogy elmenjen a lányaiért. Az csak menet közben derült ki, hogy ők még egy másik megyében vannak a nagymamájuknál. Ez bizony kivágta nálam a biztosítékot, ugyanis ha én el tudok indulni 450 km-ről, hogy időben odaérjek, akkor ezt más is meg tudja tenni. Utálom az ilyet, akkora tisztetletlenségnek tartom, hogycsak na. Persze nem kellett sok, eléggé berágtam, így lementünk a kocsmába inni. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy nem én vezetek. Miután még iszogattuk az újdonsült unokahugaimmal, egész jó kedvem lett. Tök jó hangulat volt a szivarszobában. Azt nem kell mondanom, hogy kik ültek végig savanyú képpel az asztalnál, ugye? Aztán elindultunk az országjárásra. Hazavittük az anyósomat, majd a ködös idő és egy komolyabb dugót követően a meki előtt pihentünk meg, és menetrendszerűen hazaértünk. Hallottam, hogy beszélik egymás között, hogy jó a szobájuk, de a szájukon persze már nem fért volna ki...