2012.01.17. - Válság

Egész nap szakadt a hó. A híradások arról szóltak, hogy felénk milyen kaotikus állapotok uralkodnak, hogy több elzárt település is van felénk. Amikor ezt hallottam, átfutott az agyamon, hogy régen, amikor még szeretett, hazajött volna. Szépen elintéztem a dolgaimat, és mentem haza. De nem tudtam bejárni, mert ott állt egy autó :) Aggódott és hazajött. Mégis szeret :) Be is fűtött, hogy ne fázzunk. Összebújtunk, filmet néztünk, közösen chipset sütöttünk. De valahogy mégis olyan távolinak éreztem. Szóvá tettem, hogy mostanában hanyagol és régen szeretkeztünk. Nem válaszolt. Mélyen hallgatott. Egyszercsak megszólalt, hogy ki kellene vizsgáltatnunk magunkat. Ez eléggé szíven ütött engem. Több okból is: - Az érve az volt, hogy lehet, hogy nem jókor próbálkozunk. Én nem értem, mi ezzel a baj. Tök mindegy, hogy mikor van peteérésem, azon a napon szeretkezni kell, különben nem lesz gyerek. Ha ő azon a napon nem akarja, akkor nem lesz gyerek. Mivel napra pontosan megérkezik a menstruációm, így ki lehet számítani az ovulációmat. A doki is ezt tenné. - én már többször is elmondtam, hogy nem vagyok képes arra, hogy egy ilyen tortúrának kitegyem magam. Ha nem lenne gyerekem, lehet, hogy másképp gondolnám, de van. - őt sem akarom kitenni ennek az egésznek ismét. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. - mi van, ha kiderül, hogy baj van valamelyikünkkel? én nem viselném el a vádaskodó pillantásokat. És az együttérzésre sem vagyok kíváncsi - ha nincs gond, azt mondják, hogy próbálkozzunk. ha van, akkor meg úgysem lesz. tudni akarjuk mi ezt egyáltalán? - és ha nem lehet gyerekünk, akkor engem is el fog hagyni? - azt mondta nekem egyszer, hogy ne görcsöljünk rá, ha jó isten úgy akarja, akkor jönni fog Egyébként én tavaly voltam vizsgálaton, minden rendben volt, a doki azt mondta, hogy nyugodtan próbálkozzunk. Ő 3 éve volt egy teljeskörű ilyen jellegű vizsgálaton, és nem találtak semmit. Vajon változhatott-e valami ennyi idő alatt? Nem volt nyugodt éjszakám. Sírtam is. Tudom, hogy ő ezt már egyszer átélte, de én még nem. És jogosan várom el, hogy a férjem támogasson és próbáljon megérteni, hogy milyen érzések kavarognak bennem ezzel kapcsolatban. Arra senki nem kíváncsi, hogy nekem az elmúlt fél évben hogyan esik az, amikor érzem, hogy megjön. De nem mondhatom el neki, mert egyszer azt mondta, hogy ő ezen már egyszer túlesett. Nem akarom, hogy összehasonlítgasson. És azt sem, hogy azt gondolja, hogy "jaj, már megint". Amikor reggel próbáltam elmondani az ezzel kapcsolatos gondolataimat-érzéseimet megosztani, még ő háborodott fel. Elmondtam neki, hogy bele van kényelmesedve az életünkbe. Aztán megkérdeztem tőle, hogy hol van az a kedves fiú, aki imádja a feleségét, akinek minden második gondolata pajzán. Aztán megölelt és elment. Este, a barátaival bulizni. Aminek durva vége is lehet. Az ifjú feleségét is egy ilyen alkalommal csalta meg. Vajon velem is megteszi?