Viharos hétvége

Ismét elég zsúfolt hétvége következett. Azt mondta, hogy 9-re érnek haza. Fél 7-kor fizetett Budaőrsön, komoly fejszámolást végeztem, és kiszámoltam, hogy fél 9-re érnek. A gyerekem is nagyon várta őket, de sajnos kidőlt. Mint ahogy én is. Végülis fél 11-kor ébredtem fel arra, hogy megjöttek. Mint kiderült, a lánykáinak vásárolhatnékjuk volt. Mintha Miskolcon nem lenne C & A és Takko. Mintha hazafelé nem lehetett volna venni 2 pólót. És mintha nekem nem lenne ovulációm. Ennyit a közös gyerekről. Ezek szerint nekünk soha nem lesz, hiszen mindig olyankor vagyok termékeny, amikor lányos hétvégéje van... Maradjunk annyiban, hogy ettől nem volt virágos jó kedvem. Jó lenne már látni azt is, hogy én sem vagyok fiatal, és nem megy olyan könnyen a teherbe esés. Így meg pláne. Reggel nem volt kedvem palacsintát sütni, végülis az autóban ettünk péksütiket, kalandos úton értünk Bükfürdőre, de még időben. Végighallgattuk a megnyitót, majd szétváltunk, én mentem pingpongozni, a többiek meg röplabdázni. Én lejátszottam az összes meccsemet, majd mentem szépen utánuk. Megvártam, amíg ők is végeznek, majd elmentünk ebédelni. A leves egy kicsit sós volt, de a főétel nagyon finomra sikerült. Aztán elmentünk a fürdőbe, ahol fürödtünk, csúszdáztunk, ki ki szaunázott. Majd jött az eredményhirdetés. A fiú röpi csapat első lett, a lány második vagy harmadik (erről megoszlanak a vélemények), mi természetesen megint az utolsók lettünk a pingpongban. Viszont. Óriási meglepetésünkre a céges csapat a második helyen végzett :) Ezt követően jött a mindent elsöprő vacsora. Komolyan mondom, hogy az felülmúlhatatlan volt... Ennyi finomságot már régen láttam egy helyen. Vissza kell még oda mennünk. Aztán hazafelé a vadállomány jelentős részével találkoztam, a többiek aludtam. Reggel palacsintasütés, majd kimentünk a házhoz. Én nekiálltam pakolni, a többiek meg játszottak és filmet néztek. Senkit nem zavart, hogy én ott esek-kelek és pakolok. Ez mértéktelenül feldühített. Nem értem, hogy más miért nem tud megfogni egy dobozt. Ha abban kikérjük a véleményüket, hogy milyen legyen a szoba, akkor vigyenek már le egy dobozt. Mi erre a válasz? "Szeretném, hogy jól érezzék magukat nálunk". Aha. Ez nem életszerű. Ha mi is burokban tartjuk őket, akkor mi lesz belőle? Soha nem állnak meg a lábukon...