Megyünk és mégis haladunk

Reggel, a megbeszélt időben tudtam indulni. Mivel az út egyre jobb, kicsit előbb érkeztem a találkánkra. Nem aggódtam, nézegettem az embereket és olvastam. Aztán hívott, hogy most indul. Eléggé bepöccentem, mert messze megyünk és a ház körüli teendők is csúsznak. Kb. egy órás késéssel tudtunk indulni. Ami normális esetben nem zavar, de így már biztossá vált számomra, hogy a festés előkészületei is csúsznak. Nem rejtettem véka alá a véleményem. Nem értem, hogy miért neki kell elintéznie mindent? Más nem tudta volna? Aztán miután elismerte, hogy igazam van, szépen elbeszélgettünk. Jól esett, hogy azt mondta, hogy sajnálja, hogy nem voltam ott. Szépen róttuk a kilométereket, majd már a keleti oldalon elkaptam a frakkját, aminek következtében megállt a soron következő pihenőben és kerestünk egy eldugott helyet. De nem találtunk, így elbarikádoztuk magunk. Aztán megérkeztünk, az anyósom úgy fogadott minket, mintha mi sem történt volna. Kedves volt és mézes-mázos. Szokás szerint. De sajnos már nem látom benne az őszinteséget. Ettől függetlenül a meglepetésünk sikert aratott. Finom volt a kaja is, jól elbeszélgettünk. Aztán elvittük az anyóst a nyaralójába, majd hazajöttünk. A vasárnapot szex-szel kezdtünk, mert úgy érezte, hogy restanciája van még a tegnapi nap miatt. Kiment a házhoz, én meg apuért. Aztán ahelyett, hogy pakolta, volna, szépen befogtak munkára, így az otthoni munkákkal nem jutottam előbbre, de legalább kevesebbet kellett takarítani. Egész jól haladtak, csak sajnos elfogyott a festék. Hazavittük anyuékat, még ott iddogáltak, majd aztán hazamentünk. És szex-szel is fejeztük be :)